1739. április 24-én érte el Kecskemétet a pusztító pestisjárvány. A halottakat a magisztrátus döntése értelmében az akasztófa térségében kellett volna eltemetni. Az első áldozat Kun Jánosné felbőszült hozzátartozói baltákkal és vasvillákkal felfegyverezve tiltakoztak a döntés ellen Takács Mihály főbíró lakása előtt. A lázadókat azzal az ígérettel tudta megbékíteni két ferencrendi szerzetes, hogy a bitófához közel eső Szentháromság kápolna környékének felszentelése után új temetőt nyitnak. A pestis kilenc hónap alatt 5970 lakos halálát okozta. A járvány elmúltával a temetőt 38 éven át szigorú őrizet mellett zárva tartották. 1815-től folyamatosan bővítették majd 1964-ben véglegesen (?) lezárták.
1927-ben a Rávágy téri kapu mellett egy első világháborús hősi parcella kiépítésére került sor. A súlypontban álló kompozíciót a Kecskeméti Nővédelmi Misszió megbízásából Imre Gábor készítette.
Az ország térképéből kiemelkedő 370 cm magas feszület előtt, egy sisakos katona térdepel.