"SZOBROK NYUGDÍJBAN?
Bürokratikus huzavonák miatt sok alkotás a raktárban hever

A Magyar Nemzet megírta, hogy a Minisztertanács 2006/ 3/1954. számú határozata alapján az állami költségvetésből készülő objektumok építési keretéből jelentős összeget fordítanak képzőművészeti célokra. Az utóbbi három év alatt kb. 30 millió forintot költöttek el. Ezt a tényt a képzőművészek örömmel regisztrálják, ugyanekkor azonban panaszolják, hogy alkotásaik több esetben nem kerültek helyükre. Számos esetben tortúrán mennek keresztül a már elkészült művek, amíg célhoz érnék. Erre a körülményre a Képző- művészeti Alap is felhívta a Művelődésügyi Minisztérium figyelmét, kérve, hogy a szükséges intézkedéseket tegye meg. A Képzőművészeti Alap most készít összeállítást az elkészült, de el nem helyezett szobrokról, képzőművészeti alkotásokról.
A képzőművészek egy része évek óta meddő vitát folytat a kerületi tanácsokkal, beruházókkal. Az elmúlt években kialakult egy helytelen, bürokratikus szemlélet. A városi, megyei, kerületi tanácsok a képzőművészeti alkotásokhoz ingyen jutnak, mert ezt az állam fizeti. A szobrot a beruházó és a kerületi tanács illetékes vezetője átveszi, 6 akad közöttük olyan, áld azt a nézetet vallja: a szobor a miénk, a művésznek, a Képzőművészeti Alapnak nincsen beleszólása abba, hogyan és hová helyezzük el.
Miért nem helyes ez az álláspont?
Álljon itt Laborcz Ferenc Munkácsy-díjas szobrászművész »Horgászó fiú« című szobrának esete. A szobrászművész ezért a szép szobráért kapta 1957-ben a Munkácsy-díjat. A bronzfóliával bevont alumínium ötvözetű szobrot és díszkutat a mátyásföldi új általános iskola úgynevezett zsibongójában kívánták elhelyezni. Annak ellenére, hogy a díszkút évekkel ezelőtt elkészült, a szobor a mai napig sem került a helyére, mert a díszkútba a víz bevezetését elmulasztották.
A szobrászművész éveken át maga kilincselt a fővárosi tanács oktatási osztályán, de többszöri ígéret ellenére sem gondoskodtak a díszkút felállításáról, illetve a víz bevezetéséről. A szobrot ideiglenesen az iskola igazgatójának szobájában, később a szertárban tárolták és talán máshol is hányódott volna, ha alkotója el nem kéri az iskolától.
Kié a felszerelés gondja?
A szobrot kiállították 1959-ben a Moszkvai Biennálén, ahol szép sikert aratott. Két évvel ezelőtt a szobor beköltözött a Műcsarnok, majd a Képzőművészeti Alap Bronzöntő Vállalata raktárába. Jelenleg is itt van és várja sorsa jobbrafordulását. A diszkóihoz tartozó alsó rész, a •káva is sok ideig hányódott, az udvaron gondatlanul tárolták, a siklósi zöldmárványból készült káva elvesztette fényét, újracsiszolták, csorbulásait kijavították.
Laborcz Ferenc szobrászművész azóta is dohog, de nem sokra megy. A beruházó vállalat annak idején nem gondoskodott az úgynevezett járulékos költségek előteremtéséről. Ezt az összeget a Minisztertanács határozata alapján nem lehet fedezni a képzőművészeti alapra zárolt keretből, mert ezt csak a képző- művészeti alkotásra és tervezésre lehet elkölteni, de építőanyag, cső, szerelvény beszerzésére és egyéb szakipari munkákra nem lehet fordítani.
A Horgászó fiú című szobor értéke kb. 80 000—100 000 forint, a díszkúthoz a víz beszerelése kb. 2—3000 forintot tenne ki. Elgondolkoztató: helyes-e nagy értékű, szép szobrot a közönségtől elzárva, raktárban tartani kis összegű szerelési költségek miatt?..."

---