A valamikori Megyeháza, ma Modern Magyar Képtár egyik hátsó ajtajának szobordíszei.

"Baranya megye címere álló, csücskös talpú domborpajzs, kék mezejének zöld pajzstalpján kétszintű, ostrompárkányzatán négyormú ezüstbástya áll, kapubéllete kváderkövekkel kirakott, fekete kapuboltjában nyitott arany leveles koronával ékesített, kisméretű, álló, kerektalpú ezüstpajzs lebeg, rajta arannyal az L és a J betűk látszanak. Az első szint párkányzatán két, balról jobbra haladó férfi, vállaikra vetett rúdon hatalmas zöld levelű óriási zöld szőlőfürtöt visznek. Mindkettőjük feje aranyló búzakalászokkal koszorúzott, csizmájuk fekete; a jobb oldali vörös zekét és kék nadrágot, a bal oldali kék zekét és vörös nadrágot visel. A csapórács is fekete. A pajzsot balról pálma-, jobbról olajág övezi. A kapubástya nyilván a vármegyei mivoltra utal, a szőlővivő jelenet bibliai vonatkozásokat is idéz (Jozsue kémei Eskol völgyéből egy óriási, két ember által egy rúdon cipelt szőlőfürtöt hoznak Kánaán termékenységének bizonyságául. Vő. Nm 13, 23-24), bár valószínű, hogy a Baranya-szerte ismert heveng (rúdra akasztott fürtökből összeállított "óriásfürt") is szerepet játszott a kép megkomponálásában."

A főnix alatt a felirat: "felix temporum reparatio":

"A Phönix-ről a régi korban Egyiptomban és Arabországban szentül igaznak hitt mese élt, mellyet Herodot következőleg ir le.
Az egyiptomi papok szerint, minden ötszázadik évben, keletről Arabországból jött egy mdár Héliopolis városba Phra templomába, mellyet karvalyalakunak rajzoltak s a napistent ábrázolá. Csak akkor jött, midőn atyja kimult, mellynek hulláját myrrhával bebalzsamozott tojásban magával hozta, hogy a templomban eltemesse, vagy mások szerint, hogy magát a templomban illatos tömjénben elégesse. E végre Phra templomában külön szentélylyel birt, mellyből elégése után harmadnapra megifjodva kelt ki szárnyra és visszatért keletre.
Az egyiptomi emlékeken ibiczalakban ábrázolák, fején egy tollpamattal. Megérkezését a papok ünnepélyesen kihirdették, mire az egész országban szent ünnepeket ültek. Szine részint arany, részint piros, nagyságára hasonlita a sashoz. Plinius szerint mindig csak egyetlenegy illy madár élt az egész világon. Szerinte fönebbi szinein kivül farka kéklő rózsaszinü volt, csorrán taraj állt, s Aethiopiában és Indiában lakott. Ötszáz, vagyis szorosabban 461 éves korában fészket csinál fahaj- és tömjénfaágakból, ekkor egész a napig felröpül s csak akkor tér vissza, midőn attól szárnyai elperzselődtek. Ekkor fészkében hamuvá égeti magát, miközben haláldalt énekel – s hamvaiból megifjodva ismét életre tér. Elsőbb hernyóalakkal birt, de a napsugár befolyása alatt száz nap mulva visszanyerte előbbi madáralakját, mi által uj időszakot kezd meg. Az egyiptomiak négy illyent ismertek, mert a Phönix Sesostris, Amasis, III. Ptolomäus és Tiberius uralkodása alatt jelent meg.
E leirásokból láthatni, hogy a Phönix csak jelképi állat volt; jelképe az egy 500 éves időszaknak. A Phönix keletről jött, mint reggel a nap és oda is ment vissza. Keleten feküdt a pálmák hazája, Phönicia, mellytől nevét is nyerte és a hieroglyphák közt a pálmaág az év és szabályos időszakok jele, miért is a datolyapálmát Phönix-nek nevezték. A Phönix madár önmagától megifjul, uj életre kél ismét, vagyis önmagát szüli, mint egyik időszak a másikat. Az első keresztyén irók is átvették a Phönixet az idő és feltámadás jelképéül, sőt a byzanti császárság korában czimer-állat volt. Földtekén avagy lobogó máglyán állva ábrázolák e fölirással: Örökkévalóság (aeternitas); vagy: az idő szerencsés megujulása (felix temporum reparatio). A későbbi keresztyén korszakban megszünt a feltámadást a madár jelképezni, s helyette a tojás birt ollyféle jelentéssel, melly husvétkor ma is jelentőséggel bir. – Ezért temetésnél, mint a feltámadás jelképét, egykor tojást szoktak a halott-vivők kezébe adni, mellyet később a czitrom váltott fel.
A Phönix hitregéjének alapul Közép-Ázsia aranyfáczána szolgálhatott, melly alakra s szinre sokban egyez a Phönix leirt s festett alakjával."

---