Az emlékmű történelmi hátterével kapcsolatosan pár napja egy rövid, de kerek összefoglalót kaptunk a Fővárosi Önkormányzat Kulturális Osztályától, amit változtatás nélkül be is másolok. Véleményem szerint segít jobban átlátni ennek (és más hasonló emlékmű) hátterének szövevényeit.


"Az alkotás 1959-ben, a Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulójára készült, mégsem tekinthető annak emlékművének. Ráadásul ma már felirat sem utal erre. A meztelen felsőtestű, nyitott köpenyű, jobbjával a puskáját magasba emelő civil férfi késő-szocreál szobra a „Vörös Hadsereg” munkás-zászlóaljainak alakjaira utal. A több tízezernyi munkás felfegyverzésével megerősített „Vörös Hadsereg” a már zajló párizsi békekonferencia határkitűzéseit nem elfogadva vette fel a harcot az előre nyomuló román és csehszlovák csapatokkal. A Magyarországi Tanácsköztársaság úgynevezett „Vörös Hadserege” 1919. március 24-én állt fel. Két katonai akció ismeretes, mely sikerrel szállt szembe a párizsi békekonferencia, majd a trianoni békeszerződés diktátumaival. Az egyik volt a Vörös Hadsereg 1919. május-júniusi felvidéki hadjárata, melynek sikerét politikai síkon nem sikerült érvényesíteni. A másik katonai művelet már a Tanácsköztársaság bukása után, a Rongyos Gárda, helyi felkelők és különböző paramilitáris alakulatok által végrehajtott sikeres burgenlandi/nyugatmagyarországi akció volt, amely – párhuzamosan a magyar kormány intenzív diplomáciai tevékenységével és elsősorban olasz nagyhatalmi támogatással – kikényszerítette a Magyarország szempontjából eredményes Sopron környéki népszavazást (1921. december 14-16.).

A történelem jelen ismeretei szerint a Magyar Vörös Hadsereg és az annak részét alkotó munkás-zászlóaljak harcait és hadi céljait eddig nem érte mélyreható kritika, 1919 áprilisa és júniusa között nem (párt)politikai szempontok alapján állt a honvédelem szolgálatában, hanem a haza védelméért. Történelmi ismereteink szerint a „Vörös Hadseregben” szolgált személyek 1919 augusztusát követően a Nemzeti Hadsereg, illetve a magyar királyi csendőrség és rendőrség állományában szolgálhattak tovább. Felvetődik tehát a kérdés, mennyiben tekinthető „vörösnek” az úgynevezett „Vörös Hadsereg”.
Ugyan a Kádár-rezsim ideológusai a Tanácsköztársaság védelmében kifejtett erőfeszítéseiket húzták alá és előképet kerestek az 1919-es időszakban, a rendszerváltás utáni történetírás az ország védelmében kifejtett pozitív szerepüket emelte ki, aminek elmulasztását a Károlyi-féle népköztársaságnak szokták szemére vetni. Mindezek ismeretében maradhatott a helyén a szobor az 1990-1991-es évek, a köztéri szobrokat ideológiai szempontból történő átvizsgálásának időszaka után, illetve a szobor eltávolítását célzó későbbi kezdeményezések után is."

---