Ge­ner­sich An­tal – Ge­ner­sich Já­nos uno­ká­ja – a pes­ti or­vos­egye­tem el­vég­zé­se után két éven át kül­föl­di ta­nul­mány­úton volt, és az ak­ko­ri leg­na­gyob­bak­nál dol­go­zott: Reck­ling­ha­us­en­nél, Rok­itans­ky­nál, Lud­wig­nál és Virchow­nál. 1870-ben Ko­lozs­vár­ra nyert ki­ne­ve­zést, ahol hu­szon­öt éven át a kór­bonc­tan pro­fesszo­ra volt, és több­ször vi­selt fon­tos egye­te­mi tiszt­sé­get. Ko­lozs­vá­ri évei alatt ak­tív és meg­ha­tá­ro­zó tag­ja volt az Er­dé­lyi Mú­ze­um Egye­sü­let­nek (EME). (Az EME, ame­lyet gróf Mi­kó Im­re – „Er­dély Szé­che­nyi­je” – ala­pí­tott, az idén ün­nep­li lét­re­jöt­té­nek száz­öt­ve­ne­dik év­for­du­ló­ját.)

A Szent István Kórház Kultúrtermében emlékeztek meg az orvosprofesszorról egy emlékülés keretében, ahol Halász Béla avatóbeszédét követően leleplezték a Pásztor János által eredetileg készített mellszobor másolatát, aminek készítője Gergely János kolozsvári szobrászművész.
Az avató ünnepségen jelen volt (az orvostársadalom különböző képviselőin kívül) és koszorút helyezett el a most 92 éves Genersich Margit (Urbán Jenőné), Genersich egyik unokája és a dédunoka (a gyermekgyógyász unokája, az ő nevét viselő), Heim Pál is.

---