Sokat hezitáltam, hogy megírjam-e ezt a kiegészítést, mert ez bizony egy csúnya történet. Végül két dolog miatt döntöttem úgy, hogy legyen csak itt.
Először: ha már létezik ez a tábla, és ha már itt van a Szoborlapon, mindenkinek joga van megtudni a teljes igazságot, legyen kerek a történet.
Másodszor – és esetünkben, a Szoborlapon ez a fontosabb: legyen mementója ez a tábla a megörökített személyen kívül annak is, hogy miért is nem lenne szabad halála után 20–25 évig senki emberfiának köztéri emléket állítani!
Erki Edit újságíró, szerkesztő volt. (A táblán szereplő „kultúrtörténész” túlzás, a 2004-es Ki kicsodában – a róla szóló szócikk szövegét általános szokás szerint ő maga hagyta jóvá – „újságíró” szerepel.) Négy évtizedig különböző irodalmi lapok és könyvkiadók munkatársa, gyakran megfordult a Rádióban is, szóval az irodalmi közélet ismert alakja volt.
És emellett – mint az elmúlt évben kiderült – 1957 novemberétől „Hamvas Judit” néven az állambiztonság ügynöke, besúgója. Tartótisztje maga Hollós Ervin volt, aki a Belügyminisztérium Politikai Nyomozó Főosztályán a „belső reakció elleni harc” osztályát vezette. (Akkor II/5. osztály, később III/3.) Erki Edit („Hamvas Judit”) első jelentései alapján indult meg a nyomozás a „Hungaricus-ügyben”, ebből lett aztán a Mérei Ferenc és társai (Fekete Sándor, Hegedűs B. András, Litván György és mások) elleni per „ellenforradalmi szervezkedés” miatt, súlyos ítéletekkel. Fontos szerepet játszott Szalai Sándor szociológus akadémikus 1956 utáni lejáratásában is. Besúgói szerepéről itt lehet olvasni:
Gál Éva: Mérei Ferenc és társai „ellenforradalmi szervezkedése”, 1957–1959. In: Kádárizmus – mélyfúrások. Évkönyv XVI. Szerk. Tischler János. Bp. 2009. 1956-os Intézet, 9–74. p.
Gál Éva: „Lejáratás” és „bomlasztás”. A Kádár kori állambiztonság esete Szalai Sándorral. Történelmi Szemle, 52 (2010) 2. sz. 237–271. p.