a Zsűri:
"... különféle perspektivikus nézetben megfogalmazott jelenetek alkotják a kép/dombormű kompozícióját. A mű rendkívül mozgalmas, események, kis hétköznapi történetek sokaságának egymásmellettisége uralja a felületet, egy síkban elhelyezve. A perspektíva elcsúsztatásával illetve az egy síkon belüli változtatásával érdekes látvány keletkezik. Kifürkészhetetlen a nézőpont, pontosabban egy kizárólagos nézőpont jelenléte. A perspektivikus eltolódások hangsúlyozása érdekében különféle méretű és logikailag nem feltétlenül egymás mellé tartozó figurális csoportok egyenrangúként kezelődnek. Mind a szobrászati értékek átfogalmazása, mind pedig a kép-árnyék felület értelmezése olyan, mintha egy látszólagos centrális pontból - de minduntalan kiugorva egy egy újabb pontra - szemlélnénk a képet. A történetiség csupán látszólagos. Nincs sem bújtatott metafora, sem más szimbólum, bár az egésznek van, ahogy a szerzők írták breughel-i értéke: maga a sokadalom a teljes abszurditásával sugallja a vidámságot. A Disznótorony vizuális hedonizmusa jól illik az iskolaépületéhez és feladatainak sokrétűségéhez. A dombormű az adott fényviszonyokra épít, számol az egy síkban megjelenő, de a különféle méretek révén szabálytalanul vetődő árnyék hatásával."