Az alkotó munkásságában szereplő világháborús emlékművek sorában az első volt a nagykőrösi, amelyre felkérték az ismert, de idősödő művészt.
Az emlékmű fő alakja Hungária, aki Szent István palástját viseli, "a hősi erényekben gazdag nemzeti akaratot és egy szebb jövő reményét fogalmazza meg". Mögötte egy babérre taposó oroszlán erőteljes alakja.
Figyelmet érdemelnek a domborművek is, Egyikük az öldöklő közelharcot, szuronytusát mutatja, másikon az elesettek tetemei fölött síró özvegyeket, árvákat jeleníti meg.

Zala György szavai az alkotás kapcsán: "Boldog vagyok, hogy Nagykőrös városának dolgozhattam, bár lett volna a munkám nemzeti örömet kifejező és nem gyászemlék, amelyet vérző szívvel és könnyekkel övez az anyák, özvegyek és árvák sokasága, akiknek nem nyújthattam más vigaszt, mint lelkem melegével és tudásom szorgalmával készített munkámat." (1927. március 28.)

---