1941. február 25-én futótűzként lángolt fel Amszterdamban a lázadás a megszálló német csapatok ellen. Február 22-én 425 zsidót tartóztattak le és vagonokban Németországba szállították. A spontán szerveződő felháborodás és a kommunista munkások fehívására általános sztrájk kezdődött amelyben a kikötői rakodók játszották a fő szerepet. A zendülést azonban a németek már másnap kegyetlenül vérbefojtották. Tíz évvel később Mari Andriessen (1897-1979) szorászművészt bízták meg egy emlémű elkészítésével. Andriessen felkérte William Termetz ácsmestert, hogy álljon modellt a mű elkészítéséhez. Termetz vonakodva fogadta az ötletet, mert attól tartott nem tudja méltón képviseni a magasztos emléket. Végül előkereste a tíz évvel korábbi sztrájk idején hordott sapkáját és vállalta a modellkedést.

Mari Andriessennek az volt a célja, hogy ne egy szokásos stilizált munkásalakot formáljon meg, hanem egy valódi személyiséget, aki képes hitelesen kifejezni, hogy vannak olyan helyzetek amikor ki kell állni, és vélemény nyivánítani. A Párizsba küldött 140 cm-es gipszmintát 250 cm-esre felnagyítva öntötték ki, és így a régi zsidó negyed közepén felállították Amszterdam legjelentősebb háborús emlékművét. 1952. február 25-én Wilhelmina királynő jelenlétében avatták fel az akkor már Dokkmunkás néven emlegetett nagyhatású alkotást. 1970-ben a metró építkezés miatt helyezték a jelenlegi helyre.
Persze nemcsak a magyaroknál, a hollandoknál is “megváltozik” néha a történelem, és a megítélés körüli civakodásban előfordul, hogy az évfordulón két ünnepséget tartanak, délelőtt egy “államit”, délután pedig egy nem hivatalos másikat.