Gerbrand Adriaensz Bredero (1585 - 1618) költő és drámaíró, egész életében alig hagyta el Amszterdamot, amely akkor vált igazi nagyvárossá, lakossága 30 ezerről 100 ezerre nőtt. Bredero soha nem nősült meg, verseiben sok szó esik lányokról, ivászatról és az azt követő reggelek kínjairól. Megható istenes verseket is írt. A csatornák mentén csavarogva megismerte az élet örömeit és fájdalmát. Kortársaival ellentétben az amszterdami nyelvjárásban írta műveit, amelyeket a -’t Kan verkeeren- "Minden jóra fordulhat" jelmondattal fejezett be. Színdarabjaiban hiteles leírja a város rosszhírű negyedének életét. 33 éves korában szánkózás közben a jeges vízbe esett, és halálát az ezt követő betegség okozta. Egyik legismertebb színdarabja "A spanyol brabander"("De Spaansche Brabander"), amelynek főhőse a félig spanyol félig brabant származású Jerolimo, egy korabeli csaló szélhámos, egy tragikomikus figura, aki szép ruhákba öltözve előkelő dúsgazdag nemesnek mutatja magát, miközben egyik városból a másikba menekül a hitelezői elől, nincs egy vasa sem, és még a prostituáltak kegyeit is csalással szerzi meg.
Bredero halálának 350. évfodulójára Piet Esser (1914 – 2004) kapott megbízást egy emlékmű készítésére. A szobrászművész a költő ismert művéből azt a jelenetet ábrázolja, amikor Jerolimo az egyik prostituáltat próbálja megcsókolni. A szobrot a Vöröslámpás negyed határán helyezték el.