A Galilei Kör 1908 novemberében alakult baloldali gondolkodású egyetemista fiatalokból. Az egyesület a társadalomtudományok művelését, a természettudományi ismeretek és a haladó eszmék terjesztését tűzte ki célul, nem csak az egyetemisták, hanem a munkások körében is. Az 1910-es évek elejére a leglátogatottabb ifjúsági egyesületté nőtte ki magát. Ekkor már az egyesület irodája az Anker köz 2-ben volt. Tagjai az I. világháború idején élénk háborúellenes agitációt folytattak. A hatóságok 1918 januárjában illegális röpiratok terjesztéséért, valamint sztrájkok szervezéséért betiltják a Galilei Kört, vezetőit letartóztatják és irodájukat bezárják. Az egyesület tagjai szerepet játszottak az őszirózsás forradalomban, valamint a Tanácsköztársaság megalakulásában. A Tanácsköztársaság bukásával a Galilei Kör is eltűnt a történelem süllyesztőjében.
1968-ban, a Galilei Kör megalakulásának 60. évfordulóján, két emléktáblát helyeztek el az Anker köz 2-ben, egy nagyot a kapualjban és egy kicsit a II. emeleten annál a helyiségnél, amely az egyesület irodája volt. A rendszerváltáskor a nagyobbik emléktáblát egy "lánglelkű hazafi" kalapáccsal szétverte.
Egy kis irodalomtörténeti adalék: Ady Endre nagy tisztelője volt a Galilei Körnek, több versét is nekik ajánlotta. Például 1913-ban az "Új, tavaszi seregszemle" című verset. 1914-ben, pedig a "Ki látott engem" című kötetében, már egy egész versciklust ajánl nekik, "Véres panorámák tavasza" címmel. Ebben olyan költemények találhatók, mint az "Üzenet egykori iskolámba", a "Kétféle velszi bárdok", vagy az "Izgága Jézusok".