Debrecen Megyei Jogú Város Tanácsa 1959-ben adott megbízást az Egyetem felé vezető sugárút tengelyében, a később Március 21. térnek nevezett közterületen álló korábbi szobor helyére, egy munkásmozgalmi emlékmű megvalósítására. 1959 júliusában került sor a helyszíni szemlére. 'Egyalakos, áttört, gazdag sziluettű, vertikális tendenciájú, 2 m magas architektúrán 5 m magas szobor helyezendő el, kiviteli anyaga bronz.' - hangzott a határozat. Kiss Istvánt, Kucs Bélát, Mészáros Dezsőt és Somogyi Árpádot jelölték a pályázók közé. 1959. december 8-án kerül sor a bírálatra, egyhangúlag Kiss István tervét támogatja a szakzsűri. A posztamens tervezője Dávid Károly. 1960 októberében kerül sor az 1:1 arányú gipszmodell bírálatára, a szobor kis változtatásokkal fémbe önthető. (A Lektorátus adatai.) 1961-ben került köztérre, Debrecen mezővárossá nyilvánításának 600. évfordulója alkalmából.

' A belvárost és az Egyetem teret összekötő, több kilométer hosszú sugárút tengelyében már messziről feltűnik a hatalmas ... emlékmű. Baljában leeresztett fegyvert tart, mintegy jelezve az átmeneti vereséget, a Tanácsköztársaság bukását, jobbját magasra, ökölbe szorítva emeli, a harc továbbfolytatására utalva. Ruhája személytelen, korhoz nem kötődő, leegyszerűsített. Nem a részletek kidolgozására, s a testarányok pontos visszaadására törekedett a szobrász, hanem az expresszivitásra, a kifejezés erejére. Mint egy felkiáltójel, mint egy jelkép áll előttünk a szobor, amely a figura nagysága mellett szellemi, eszmei nagyságot is kifejez.' (Sz. Kürti Katalin: Köztéri szobrok és épületdíszítő alkotások Debrecenben és Hajdú-Biharban)

1973-ban a Városi Tanács szerette volna áthelyezni az alkotást a főútvonal bővítése, a térkialakítás megváltoztatása miatt. 1974-ben került sor végül helyszíni szemlére, az akkori főépítész, Radnai Pál részvételével. A bizottság nem értett egyet az áthelyezéssel és nem engedélyezte, indoklása a következő volt: 'Ez az országban az egyik legjobban elhelyezett, kiemelkedő színvonalú alkotás. Az alkotók a művet az adott helyre komponálták. ... Az áthelyezésre kijelölt térrész semmilyen emlékmű elhelyezésére sem alkalmas. Sem politikai, sem kultúrpolitikai szempontból nem helyeselhető a mű elmozdítása.' A tanács fellebbez, amelynek a Lektorátus helyt ad, de végül mégsem helyezik át a szobrot, hanem az út terveit módosítják. (A Lektorátus adatai.)

A hatásosan elhelyezett, szigorú, propagandisztikus szobor természetesen nem maradhatott a helyén mégsem, a rendszerváltás indulatai elsöpörték, a szobrot ledöntötték talapzatáról, majd maradékait lebontották. '1990. március 21-én, a Tanácsköztársaság kikiáltásának emléknapján, egyben négy nappal a rendszerváltást realizáló első szabad választások előtt nyilvános, szervezett szobordöntés zajlott Debrecenben és Budapesten. Debrecenben Kiss István Tanácsköztársasági emlékművé-nek gépfegyveres alakját darus kocsival és drótkötéllel rántották le talapzatáról: az eseményről a Magyar Televízió Híradó című műsora tudósított.' - számol be róla Wehner Tibor, Értékek és kordokumentumok elvesztése – avagy hogyan tüntessünk el egy szobrot? c. írásában. (http://www.jamk.hu/ujforras/0810_15.htm)

A városképet egykor meghatározó szobor jelenleg lappang. Tünde azonban látta a szobrot a kilencvenes években egy Debrecen környéki, szabadidőközpontként működő majorban, fényképeket is rendelkezésre bocsátott róla. Kérésemre volt olyan szíves és megpróbált utánajárni - amit megtudott, a következő: a szobrot állítólag 1990-ben a Víkend-major tulajdonosa megvásárolta, Tünde ott találkozott a ledöntött szobor fekvő torzójával.

Nehéz helyesen besorolni az alkotás státuszát, hiszen teljesen nem pusztult el a szobor egyelőre, bár csak torzóként maradt fenn, viszont maradékait lebontották, így mégis a lebontott kategóriát választottam. Ha nagyon akarnák, restaurálható, vagy jelen állapotában is bemutatható volna. Ezen kívül a városképiségnél a városképi jelentőségűt jelöltem, bár ma már nem áll a szobor, kétségkívül korábban a városképet nagyban meghatározó elem volt.

Szobor nagytakarítás

"A történelem elsöpri a tegnapi szobor-jelképeket. Némelyiket már ledöntötték a forradalmi idők viharában, némelyik felett pedig most folyik a meditáció: mi legyen a volt jelképek, az új rendet irritáló alkotások sorsa?
Kiss István néhány szobra felett is, úgy tetszik, eljárt az idő.
— A televízióból tudtam meg, hogy Debrecenben levették és összetörték a Proletár szobromat — meséli az idős szobrászművész. Kiss István a Százados úti művésztelepen.
— Szavaiból úgy érzem, fájdalmasan érintette ez az ügy?
— Hát, hogy a fenébe ne! — tör ki. Ez történelem- hamisítás! Ami történelmileg hiteltelenné válik, azt Úgyis elfogyasztja az idő, de ebben a szoborba azokat a mezítlábas, a frontról hazatérő katonákat örökítettem meg, akik 1919-ben újra fegyvert fogva próbálták megállítaná a cseheket, a románokat, s nem egy ideológiáért, hanem a hazájukért harcoltak. Köztük volt az Isonzótól visszatérő apám is...."

---

Angol leírás, sztori

The Proletar Monument was demolished after the political changes of 1989-90.

http://en.wikipedia.org/wiki/Hungarian_Soviet_Republic