Szoborszeretetem talán itt, ennél a műnél kezdődött igazán. Közel tíz éve fotóztam, még papírképen volt meg az eredeti. Nem érdelelt, hogy tilos fotózni a Louvre-ban. Habár ez a szobor még a különféle gyűjteményektől elkülönítve, a lépcsőház sok-sok lépcsőjének a tetején áll. Baktat felfelé az ember, és egyszer csak ez a páratlan szépségű szobor az, amivel elsőként találkozik a hatalmas múzeumban.
Időszámításunk előtt kb. 180-ban alkotta egy szamothrakéi szobrász. 1863-ban találták meg azon a szigeten a hellenisztikus kor egyik legszebb, máig fennmaradt alkotását. Az alkotó neve máig csak feltételezés.
Niké- a Győzelem Istennője.
Szárnyas, fejetlen (torzó) alakja éppen leszáll egy hajó orrára, ruházatán látjuk, ahogy a szél belekap. Hiába kétezer kétszáz éve márványba faragták, szinte látni rajta a mozgást, a szelet.
Abban az időben a szobrászok inkább meztelen embereket formáltak meg, és csak viszonylag kevés ruhában ábrázolt szobrot ismerünk. A Milói vénusz is csak félig öltözött.
A szobor nagyobb mint életnagyságú. Egyes forrásokban 2,45 méter, más helyen 2,75 méter. És ez csak a nőalak magassága, a hajóorr a talapzat, ami szintén még vagy két méter magas.