2002 tavaszán, amikor Calabriába készülődtem a gyerekeimmel, akkor találtam a következő leírást az egyik női lapban. (Gyöngy, 2001. november, H.P. aláírás)
'Két izgalmas férfival találkoztam Calabriában. Erotikus kisugárzásuk órákra megbénított, mágikus vonzásuktól úgy olvadoztam, mint fagylalt a tűző napon. Isteni alakok! Sajnos, korban nem illettem össze egyikükkel se, és ezen kívül is akadtak problémák. A férfiak Krisztus előtt úgy 86 körül 'születtek', 2000 évet töltöttek el a sós tengerfenéken, formás bronzfenekük pedig jéghideg.'
Persze kép is volt a cikkhez.
Elhatároztam, hogyha már ott járunk közel (Cosenza), az évszázad régészeti felfedezéseként is emlegettett szobrokat mindenképpen megnézzük.
Közben megtaláltam a szobrokról az 1980-as évek elejéről egy újságcikket, amit annak idején valamilyen okból eltettem. Ezt láthatjátok az egyéb infóknál mellékelt linken.

És akkor nézzük objektíven. Azóta már kiderítették, ill. azt vélik, hogy ie. 460–450 között készültek a szobrok Görögországban. Azt, hogy hogy kerültek a calabriai Riace (Jón tenger) partjai előtt fekvő tengerbe, még azóta is találgatják. Feltételezés, hogy egy hajóról csúsztak a tengerbe.
A két szobrot 1972. augusztus 16-án találta meg egy Stefano Mariottini nevű könnyűbúvár, állítólag 8 méter mélységben. (Máshol más az adat.)
A szobrokat nemes egyszerűséggel, csak A és B névvel látták el. A képen az A áll elöl, a B hátul. B szobrot augusztus 20-án, az A-t pedig 21-én emelték ki a tengerből. 60 kg moszatot, és koszt szedtek le az évek folyamán róluk.
Mindketten harcosok lehettek, maguk előtt egy-egy ezüstből készült pajzzsal. Az A szobor magassága 200 cm, a B 198 cm. Mindkettő súlya 190 kg, ami azt jelenti, hogy 7–8 mm vastag a szobor bronzfala. Szájuk és a mellbimbóik rézből, fogaik ezüstből, míg a szemük elefántcsontból és borostyánból készült. A nálam lévő olasz könyvben részletképek is vannak. Igazán csodaszép szobrászi munka mindkét férfialak!

A szobrokat a tengerből való kiemelésük után elvitték Firenzébe restaurálni. Jó sok időt töltöttek ott, mert valóságos kis háború alakult ki észak és dél ellen a mellékelt cikk szerint. Idehaza én nem hallottam akkor erről, de azért még létezhetett a jelenség. Az tény, hogy meseszép Calabria, de ezt itthon nem nagyon tudják az emberek, mert majd 2000 km az út odáig.
Hosszas viták után helyezték el a tartomány központjában, a Nemzeti Múzeum egyik különtermében. Ezen a két szobron kívül még két szoborfej látható csak a hatalmas teremben.
A szobrokról képek még a Furio Durando: Hellasz című könyvének 136–139. oldalán, és a könyv borítóján láthatóak.
A szöveg megírásában, illetve az adatokban az onnan hozott olasz nyelvű könyv volt segítségemre.
Akit még érdekel a múzeum, itt van több infó róluk:
https://en.wikipedia.org/wiki/Museo_Nazionale_della_Magna_Grecia

A jelenleg látható elrendezésben 1995 óta állnak a szobrok, állandó 21–23 celsius fokban, és 40–50 %-os páratartalommal. Amikor mi láttuk a harcosokat, akkor volt megtalálásuk 30. évfordulója.