1923-ban határozták el Makón a hősök emlékművének felállítását a Dessewffy téren. A pályázatra Kisfaludi Stróbl Zsigmond, Szentgyörgyi István és Pásztor János jelentkezett. 1926. május 20-án Pásztor az alábbi műleírást küldte el Makóra: „A főcsoportokat allegorikusan oldottam meg, melynek középpontjában a hazáért mártírhalált halt hős leomló alakja van, mely az aktszerű ábrázolásban sokkal magasztosabban fejezi ki a hősi tragikumot. A női alakban (anya) a hősök halála fölötti gyász kegyeletesen jut kifejezésre. Lendületesen tetőzi be a csoportozatokat az örök magyar akaratot, nemzetvédelmet kifejező jellegzetes alak, mely a hősi tragikumból erőt nyerő elszántsággal mutatja, hogy a magyar jellem és hazaszeretet visszaszerzi az elszakított magyar területeket. A felső csoport drámaiságával szemben a két mellékalak közül az anya a gyermekeivel a békét, a termékenységet, az otthon nyugalmát, a férfialak pedig a hazáért munkára és tettre mindig kész magyar embert ábrázolja.'
A makói szoborbizottság 1927. február 26-án tartott ülésén kötött szerződést Pásztor Jánossal, de az „aktszerű ábrázolást' nem igen értették, ezért kikötötték, hogy főcsoportban lévő alakot, mint haldokló hős katonát ábrázolja, szíjára bal oldalon bajonettet helyezzen el, a jobb kezében lévő tört zászlót fegyverrel cserélje ki, a férfi mellékalak fején levő kalapot pedig a makóiak által viselttel helyettesítse.
Az 1929-ben elkészült végleges változat a Korona Szálló előtti téren lett felállítva. A talapzat haraszti mészkőből épült, 8,16 és ismét 8 szögű oldalaira 798 hősi halott nevét vésték, elég rosszul látszik. Az eredetileg tervezett márványtábla pénz hiányában elmaradt. A felső lábazaton sisakos ősmagyar vitéz támogatja a sebesült katonát, mellette fohászkodó fiatal nő. Az egyik mellékalak csikós öltözetű, kezében fokost tartó férfi, kalap nélkül, a másik az anyaság szobra két gyermekkel, amelyet később a Kerepesi temetőben is felállítottak. Sokat vitatkoztak az emlékművet körbevevő kerítés méretén és szükségességén, amely védelmet nyújtott a falusi kocsisoktól. Az avatásra szeptember 29-én vasárnap délelőtt került sor, Horthy Miklós kormányzó, magas rangú kísérete, a fogadóbizottság és 15 000 fős ünneplő közönség jelenlétében. Dr. Nikelszky Jenő polgármester azzal az ígérettel vette át az emlékművet, hogy mindig lesz friss virág körülötte.
(Forrás: HALMÁGYI PÁL: Az I. és II. világháború hősei, áldozatai, és emlékművei Makón és környékén. Makó, 1998. Makói Múzeum Füzetei )