Hollósy Kornélia 1827-ban született a Temes megyei Gertenyesen. Édesapja a dúsgazdag örmény Korbuly Bogdán, édesanyja szintén örmény származású Csausz Borbála belehalt a 11. gyemekük, Kornélia szülésébe. A család 1832-ben vette fel a Hollósy nevet, amikor I. Ferenctől nemességet kaptak. Kornélia kiváló énekesi tehetsége hamar kiderült, Temasváron, Bécsben majd Milánóban végezte tanulmányait. 1846-tól a budapesti Nemzeti Színházban énekelt. Zsúfolt názőtér és roppant lelkes közöség előtt fergeteges sikereket aratott. Haynau is többször látta előadását, és talán ennek köszönhető, hogy az aradi várbörtönben raboskodó József nevű bátyja halálos ítéletét börtönbüntetésre enyhítették. Hamarosan a "nemzet csalogányként" emlegették. A színháztörténet később ezt meghagyta Blaha Lujzának és Holósi Kornélia a "magyar csalogány" jelzőt kapta. 1862-ben pályája csúcsán búcsút mondott a színházi életnek és visszanonult férje, Lonovics József dombegyházi birtokára. 1890-ben az Európán végigsöprő influenzajárvány okozta halálát. (Diósszilágyi Sámuel: Hollósy Kornélia élete és mûvészete)
A Telcs Ede által készített bronzportréját 1903-ban a róla elnevezett faszínházban helyezték el, később a mellszobor a József Attila Múzeumba került. 1978 óta a városháza oldalkertjében látható, ahol Kornélia gyakran megfordult, miután férjét 1879-ben Csanád megye főispánjává választották. Az emeleten lakosztályuk volt, a díszteremben pedig többször is énekelt, és műkedvelő előadásokat szervezett.