Tóth Valéria első köztéri munkája 1974-ben készült, és egy évvel később avatták fel a könyvtárban, ami ugyan nem teljesen közterület, de mégis köztér. Egy kis belső világító udvarban körbefogják az épület üvegablakai. A mögötte húzódó függönyök, a tükröződő fátyolos fények meghitt hangulatot sugároznak a kavicson egyensúlyozva guggoló lány merengő arcára. Testtartása szokatlanul egyedi, kezeit vállához emelve valamilyen távolkeleti meditációs gyakorlatot idéz, törekedve a belső és külső egyensúly könnyed fenntartására. Mozdulatlanságának bezáruló vonalai mellett mégis nyitottnak és befogadónak tűnik. Sejtelmes arcának szomorkás szépsége, pajkos bűnbánatot sugároz.