A művész az 1794-ben lebontott Kecskeméti kapu emlékére komponálta alkotását. A múltba vezető áttörés fölötti, csillag alakú kitüremkedés a mű csomópontja. A mű a megállíthatatlan terjeszkedés, a fejlődés szimbolikus megfogalmazása. Budapest történetének egyik, régmúltba vesző fejezetére, korszerű s pontos helyére adaptált alkotásával utal a szobrász, amellyel a jelennek üzen. /Budapest újság 1983/10.sz., Wehner Tibor./
Az alkotó a "vörösmárvány" domborműben megörökítette házi kedvencét, egy cirmos színű kandúrt. Ő volt a Maci nevű cica. A macska szimbolizálta a megújuló életet, azt, ami számára szinte majdnem tökéletes volt kívül, belül.