Miután én ezt az Angyalt most láttam először, ezért nem is tettem be a városképi jelentőségű alkotások közé. Elvileg minden öt évben, amikor mentem az érettségi találkozókra, elsétáltam mellette, de eddig nem láttam meg. Pedig nem járok vakon a városban, mindig észrevettük a változásokat, és átbeszéltük a barátnőmmel. Akinek szintén újdonságként hatott minden Csabán, merthogy ő meg Pesten él, mióta leérettségiztünk.

A városházával szemben van az ivókút, de a fák őt is rendesen takarják.
Most, ott jártamkor már le volt zárva, téliesítették.
Megértem a helyiek elnevezését, tényleg úgy hat, mintha leesni készülne onnan; pedig bronzból van!


"1978-ban, a békéscsabai díszes ivókút létrehozására pályázatot írtak ki. Öt művész közül Varga Éva nyerte el a megbízást, s a köztéri kutat 1983-ban adták át. A posta épületének Andrássy út felé néző homlokzata előtt helyezték el. Békéscsabán több kút is állt valamikor, ezek között egy angyalos díszkút is volt. Ennek az emlékére alkotta meg Varga Éva a mű felső bronzszobrát.
Egy olyan leányalakot mintázott, amelynek a hátán a hosszan lengő stóla rövidebb vége a szárnyak helyét asszociálja. Tehát nem angyal, bár az, hogy egyik lábával a semmibe lép, valami angyali lebegést kíván érzékeltetni, de szárnyat idézhet hátának kiképzése is. A közel életnagyságú, kezében pálcát tartó figurán kívül magát a kutat is a szobrászművész tervezte. Az architektúra anyaga mészkő, s az öt kifolyón kellemes ízű ivóvíz csordogál. Békéscsaba központi részébe jól illeszkedik az alkotás, mely városunk nevezetessége, esztétikai jelképe."
Forrás: Békés Megyei Hírlap 1994. október 19. 7.p.

---