A városmajori kistemplom homlokzatát díszíti az alkotás. A háromalakos mészkő domborművet Cser Károly szobrászművész készítette.

A templom története:
A Kis-Svábhegy és a Városmajor környékének betelepülésével az itt lakókban felmerült az igény, hogy templom épüljön a közelükben. Dr. Samassa Adolf államtitkár neje és Kirchner Hermann altábornagy felesége indította meg a mozgalmat, hogy először kisegítő kápolna létesüljön, amelyet 1918 tavaszán a Csaba és Maros utcák sarán álló ház alagsorában alakítottak ki. Az új egyházközséget az Országúti Ferences Atyák Plébániája és a Krisztinavárosi Havas Boldogasszony Plébánia területéből hasították ki. 1919-ben dr. Mészáros János esztergomi kanonok, érseki helynök Kriegs-Au Emilt nevezte ki vezető lelkésszé és egyúttal azzal a feladattal bízta meg, hogy minél előbb építsen templomot. A templom megtervezésére a kápolna-tanácsban is helyet foglaló Árkay Aladár építészt kérték fel. A tervet 1922-ben fogadták el. A hívek adakozásából épülő templom költségeinek csökkentéséhez a főváros mint kegyúr azzal járult hozzá, hogy a közterületnek számító Városmajorból telket adományozott. 1925. szeptember 8-án dr. Csernoch János bíboros érsek, hercegprímás felszentelte az új templomot.

A kisméretű, háromhajós templom szentélye egyenes záródású. Csaba utca felé néző főhomlokzatának meghatározó eleme a háromszög alakú oromzat boglyaívű ablaka, alatta a kőoszlopokon nyugvó, kontyolt félnyeregtetejű tornác és az aszimmetrikusan elhelyezett négyzetes torony a hozzá tapadó hengeres, zárt lépcsővel. Míg a torony fala terméskő, a templom más részein ez az anyag lábazatként jelenik meg, vagy feljebb vakolt felületekkel keveredik. A szentélyhez balról aszimmetrikusan csatlakozik a sekrestye és a félkörívben zárodó iroda, amelyet tornyocska koronáz. Az erdélyi népi építészet és a finn nemzeti szecesszió hatását mutatja az épület, amelynek legközelebbi rokona a zebegényi templom. A hajókat vaskos kőoszlopok választják el egymástól. A nyeregtető alatt az oldalhajókat sík famennyezet, a főhajót alacsony záradékú, csúcsíves donga formájú vakolt fafödém fedi. Ilyen, de alacsonyabb gerincű a szentély lefedése is. Ma már csak nyomokban található a templombelső egykori apró mintás és ornamentális díszítőfestése, s a figurális fal- és üvegfestést csak fényképek őrizték meg. A nagytemplom megépülte után a kicsit átalakították hittan- és közösségi teremmé, s ekkor némileg leegyszerűsítették belsejét. Az egykori díszítések és berendezési tárgyak a világháború idején pusztultak el. Forrás: varosmajor.communio.hu