Rodin 1884-ben megbízást kapott Calais várostól egy emlékmű készítésére, a dicső elődök részére.
Calais-t 1346-ban ostrom alá vették III. Edward angol király csapatai. Nyolc hónap után a város lakossága végsőkig elgyötörve, kiéhezve teljesen reménytelen helyzetbe került. Edward ekkor felajánlotta, hogy hat önkéntes polgár élete árán megkíméli a többiek életét. Az volt a feltétele, hogy zsákvászon ingben, mezítláb, kötéllel a nyakukban járuljanak elé átadni a város kulcsát, mielőtt kivégzik őket. A feladatra a hat legtekintélyesebb polgár jelentkezett, elsőnek a leggazdagabb Eustache de Saint-Pierre. A királyné kérésére végül kegyelemben részesültek.
Rodin azt a drámai pillanatot örökítette meg amikor a polgárok megalázva, megszégyenülve a halál biztos tudatában a király elé vonulnak. A szoborcsoport elkészítéséhez Rodin több mint 300 agyagszobrot és számtalan vázlatrajzot készített, alaposan tanulmányozta a vidék lakóit, hogy antropológiailag is hiteles pontosságú legyen a kompozíció. A lényeg persze a hat önfeláldozó férfi érzelmeinek kifejezése.
A megbízók értetlenkedve fogadták az első gipszmintákat. Az eredeti elképzelés egyetlen alak méltóságteljes, heroikus ábrázolása volt, magas piedesztálra emelve. Ezzel szemben Rodin alakjai a sárból kiemelkedő szenvedő a szomorúság jeleit hordozó megalázott alakok. Rodin-nek sikerült végül elfogadtatni a saját elképzelését, bebizonyítva, hogy emberi nagyságuk éppen ebben rejlik, hogy tudatában vannak önfeláldozásuk kimenetelével, és ennek ellenére vállalták a küldetést.
A szobor felállítására tíz éves méltatlan huzavona után kerülhetett sor, menet közben még az anyagi fedezetet biztosító bank is tönkre ment, 1889-ben a Világkiállítás alatt azonban mégis sikerült bemutatni a befejezett gipszmintát, amely Rodin számára meghozta a halhatatlan világhírnevet, majd 1895-ben a Calais-i polgárok szülővárosukban kerültek felállításra. Kezdetben 1,8 m magas talapzaton állt, de 1945-ben áthelyezték a Városháza elé egy alacsony talapzatra, ezzel is érzékeltetve az emberi közelséget.
A szoborcsoport 2,1 m hosszú, 1,9 m magas és 1,4 m széles öntött bronz.
A világon összesen 12 példány létezik:
1. Calais 1895.
2. Koppenhága 1903.
3. Mariemont (Belgium) 1905.
4. London, Parlament kert 1908.
5. Philadelphia, Rodin Múzeum 1919.
6. Párizs, Musée Rodin 1926.
7. Basel, Kunstmuseum 1943.
8. Washington 1943.
9. Tokió 1953.
10. Pasadena 1969.
11. New York 1985.
12. Szöul, Rodin Galéria 1995.
Az 1995-ös szöuli felállítás után határozat született, hogy több példány nem készülhet.

---