Világosi fegyverletétel után két bujdosó honvédtiszt, Gracza Antal, Hont vármegye bozóki járásának szolgabírája és barátja Záhony István lámi kántortanító Törökországba szeretett volna elmenekülni.
1849. november 30-án éjjel indultak útnak, a pusztákon át jutottak el a laposjárási erdőbe. Itt — szándékosan vagy véletlenül — felborult a kocsijuk, így nem tudtak tovább haladni. A szabadban éjszakáztak. Három juhász lóháton követte őket. Mikor megbizonyosodtak róla, hogy az utasok elszunnyadtak Graczát álmában megfojtották, és Záhonyt megtámadták. Záhony az első ütés után fölébredhetett, s menekülni próbált, mert holttestére a kocsitól távolabb leltek rá.

A meggyilkolt honvédtisztek emlékezetére, Lázár György szegedi polgármester javaslatára állították fel az emlékoszlopot. A sóskúti mészkőből faragott oszlopot Stark Vilmos szegedi sírkőgyáros készítette. A bronz dombormű Vígh Ferenc szobrászművész alkotása, mely egy fatönkön ülő honvédtisztet ábrázol.
„A mórahalmi honvédemléket a tábláján olvasható 1912-vel ellentétben 1913. május 11-én avatták föl.”

---