A domborműves emléktáblát a Békéscsaba–Szeged vasútvonal 125 éves évfordulóján állították 1996-ban.
Van jelölés, rövidítés az alkotáson, le is fotóztam. Nagyon magasan helyezték el a domborművet, a fotó kicsit elmozdult.
Ez a vasútvonal része volt annak idején az Alföld–Fiumei vasútvonalnak, amelynek teljes hossza feldarabolódott Trianon után. A dombormű egy gőzmozdonyt és a vonatot ábrázolja, amikor áthalad egy folyón, illetve az azon átívelő hídon.
Erről a vasútvonalról szól a linken látható oldal.

2010. aug.: Ma, hogy ismét végigolvastam a belinkelt wikipediás oldalt, rájöttem, hogy az Alföld–Fiumei Vasút egy másik szakaszán már tettem egy soha el nem felejthető utat. 1978 tavaszán a szüleimmel leleveleztük, hogy akkor egy hétvégén Nagyszalontán találkozunk. Nekem fel kellett szállnom a 128-as számú Békéscsaba–Kötegyán vasúti szárnyvonalra, ami szintén ennek az Alföld–Fiumei vasútnak a része volt egykor.
Kötegyánnál átszállás a román vasutak másik vonatára, ami átvitt Romániába. A határőr meglehetősen furcsán nézett rám. Ott faggatózott hosszasan, hogy hová megyek ilyen fiatalon egyedül. Még 16 éves sem voltam. Elmagyaráztam neki, hogy amúgy debreceni vagyok, csak itt tanulok Békéscsabán, és a szüleim várni fognak Nagyszalontán az állomáson. Akkoriban még Kötegyánnál nem volt meg a közúti határátkelő, és ha valakinek ez még mond valamit, csak kishatárforgalom volt. A vonat viszont közlekedett, azon rendes szocialista útlevéllel lehetett átlépni. És a határőr tényleg megbizonyosodott róla, hogy a szüleim ott vártak Nagyszalontán.