"A Várkert Bazár mostani állapotában tulajdonképpen egy jól megformált támfal, a közepén elhelyezkedő diadalmas rámpa a semmiből vezet a semmibe. Eredetileg magasabb, több hasznos alapterületet tartalmazó épületet képzeltek ide, azért lett mégis ilyen annak idején, hogy a király a Várból láthassa a Dunát. A földszintes bazársortól várták azt, hogy a pesti Duna-part nyüzsgő életét a budai oldalon is meghonosítsa, ez azonban sohasem sikerült, egész eddigi története során az maradt, aminek épült: királyi ékszer a Duna partja és a Vár között, amiben soha nem volt igazán élet. A Dunával való kapcsolata a forgalom növekedésével megszakadt, a vízhordók lépcsője helyett szívesebben használják a siklót. .A bazárban a kereskedők tönkre mentek, a király pedig -a sors fintora- sohasem költözött a Várba. A bazárba szobrászok kerültek, kialakult a mostani, -városépítészeti értelemben vett-300 méter hosszú 'fekete lyuk' a Duna partján, ahová senki sem jár, mert nincs miért odamenni. Nem is volt soha, az egyetlen ifipark-korszakot kivéve."
(Építészfórum. Hartvig Lajos: Várkert Bazár Körmagyar.)

Eredetileg a mindkét oldalon álló oroszlánszobrok a díszlépcsőnél Feszler (Fessler) Leó munkái. A most látható szobrok azonban az eredetiek stílusát követő pótlások. Történetüket ld. később.

---

Zimre Zsuzsa az unokája Palotai Gyula szobrásznak, aki „Mint elmondta, a háborúban mindkét oroszlán megsemmisült, ráadásul nem is maradt fenn pontos leírásuk. Csak azt lehetett tudni, hogy nagyjából hogy néztek ki, milyen szimbólumok voltak rajtuk: az egyiknél zászló, a másiknál kígyó volt….. Éppen ezért stílusban való újrafaragást rendeltek. A két szobrot két különböző szobrász készítette el. A baloldalit Palotai, a jobboldalit Grantner Jenő faragta újjá…….neoreneszánsz oroszlánt kellett készíteni. Palotai hónapokig járt az állatkertbe és vázlatokat készített. Azután megalkotta az agyag, majd a gipsz modellt.”
http://index.hu/urbanista/2014/04/06/igy_szulettek_ujja_fel_evszazada_a_varkert_bazar_oroszlanjai/