Elhelyezték 1931-ben, Dombormű, Mészkő, 300x200 cm. A latin nyelvű prózairodalmunk legnagyobb alakja. Prédikáció gyűjteményeivel, a stelláriummal (1498) és a Pomeriummal (1499) elsősorban alacsonyabb műveltségű, a nép között tevékenykedő rendtársait igyekezett ellátni beszédmintákkal. Fő műve a négy kötetes teológiai enciklopédiája, a Rosarium (1503-08), amelyet egyik rendtársa fejezett be. Művei népszerű stílusuk, közérthető okfejtésük és latin-nyelvűségük miatt Európa-szerte elterjedtek. A 16. században Német-, Olasz- és Franciaországban több nyomtatott kiadást is megértek. "Ohmann kompozícióján szembetűnő, hogy a román és gótikus szobrászat elveit magáévá téve nem a plasztikus problémák érdeklik, a prédikáló szerzetes alakja szinte test nélküli, törékeny, már-már úgy látszik, nem is materiális jellegű. A szobrász célja éppen ez volt..." A kompozíció alapformájában, a kettős keresztben keresztény jelképet rejtett el. Forrás: Varga József: A Szegedi Dóm tér (Szeged,1976); Tóth Attila: Szeged szobrai és muráliái (Szeged,1993)