II. András és melániai Gertrúd lánya.
Férje, a thüringiai gróf halála után, életét a testi-lelki szegények megsegítésére áldozta.

Kedves Gusztáv, a második kép valami egészen különös hangulatot áraszt, nagyon jó! Köszönjük a feltöltést!

Mindjárt hozzátöltök néhány szintén jól sikerült fotót, Kőrösy András jóvoltából, aki hetekkel ezelőtt küldte őket feltöltésre, de eddig nem jutott rá erőm, időm. Andrástól tudom szintén - utánajárt, felkereste az alkotót - hogy az anyaga nem bronz, hanem krómacél, ezt kérlek javítsd át majd. (Egészen pontosan utánakérdezett, így ideírom, hogy az anyag minősége "KOA 36" - hátha valakit a részletek is érdekelnek.)

A gyönyörűen megformált alkotás Erzsébetet, a rászorultak megsegítőjét ábrázolja. A hit és alázat térdeplő alakja híres rózsáit tartja a kezében.
A rózsák legendája ismert. Amikor Erzsébet, mint általában, kenyeret vitt ruhájában a szegényeknek, férje rákérdezett, mit visz. Erzsébet azt válaszolta, rózsákat. Meg kellett mutatnia kötényét, amiben valóban rózsák voltak. Így a legtöbb Erzsébet-ábrázoláson ezek a virágok vannak jelen, mint Erzsébet jelképei.
A szobrot gyönyörű környezetben helyezték el, a róla elnevezett sétányon. Itt egy felirat Kozma László Szent Erzsébet legendájából idéz:
"Mint Erzsébet, úgy adhassak én is
Mi átfut az ember szívén is
Felderíti elesettek sorsát
Akár kenyér–illattal a rózsák."
Az első forrásnál Erzsébet élete és legendája bővebben is olvasható, míg a másodikban az avató ünnepségről fényképekkel illusztrált beszámolója érhető el.

---