A hatvanas évek végén a Szepesi Honvédegylet javaslatára Faragót bízták meg az 1848/49-es szabadságharc egyik dicső eseményének az 1849. február 5-i branyiszkói csata emlékére elkészítendő Honvédszobor elkészítésével. A bronzszobrot a Gölnicbánya melletti Prakfalva öntödéjében készítették 1871 elején a tulajdonos Csáky László költségén. A „Zipser Anzeiger” című lap 1871. február 17-i számában nem helyeselték a szobornak a csata színhelyén – a Branyiszkói hágón – való felállítását, egyrészt az ottani zord időjárás miatt, másrészt a hágó az éppen befejezett Kassa-Oderbergi vasút miatt elvesztette jelentőségét és ezáltal látogatóit is. Végül is Lőcse megegyezett a Honvédegylettel, és a szobrot a főtér északi részén a megyeháza előtt egy díszkút helyén állították fel. A szobrot 1873. május 21-én avatták fel. (…)

A Lőcsei Gimnázium diákjai és tanárai minden év március 15-e előestéjén a Rákóczi induló kíséretével fáklyás menetet rendeztek, a feldíszített szoborhoz vonultak, ahol hazafias verseket és a „Talpra magyart” szavalták.

A millenniumi ünnepségek alkalmából (1896) a szobor új talapzatot kapott.

Az 1918. október 28-án kikiáltott Csehszlovák Köztársaság ellen Szepesség lakossága tiltakozott; november 7-én pedig a lőcsei helyőrség a Honvédszobornál Magyarországhoz való hűségesküt tett.

1919 tavaszán a katonai jellegű „Sólyomegylet” (Sokolská jednota) tagjai el akarták távolítani a Honvédszobrot a lőcsei térről, de mivel ez nem sikerült deszkaburkolattal fedték be. Augusztus 10-én a „sólymosok” a lőcsei sportpályán ünnepi programot rendeztek, ami népi vigadalommal végződött volna, de a város lakói hogy ellenszenvüket kinyilvánítsák, szétszéledtek. Ez annyira felfokozta a már úgy is feszülő indulatokat, hogy a „sólymosok” a következő éjszakán ledöntötték és összetörték a Honvédszobrot. Augusztus 12-én délelőtt a ledöntött szobornál nagy tömeg gyűlt egybe; koszorúkat raktak a szoborra és a magyar himnuszt énekelték. A rendőrök erőszakkal feloszlatták a tömeget, miközben egy személy súlyosan megsérült. A következő három napon általános bojkott uralkodott a városban; az üzletek és hivatalok zárva voltak. A „sólymosok” akcióját elítélte Rumann főispán és a francia katonai parancsnok Hennocque generális is, aki megígérte, hogy a tetteseket katonai bíróság elé állítja. A generális ellen viszont 30 állami alkalmazott tiltakozott, akik elítélték ugyan a szobordöntést, de a tüntetők és bojkottálók erélyes fellépést követeltek, mivel ezt komolyabb kihágásnak nyilvánították, mint a „sólymosok” akcióját. Hennocque generális azt válaszolta, hogy nem politizálni jött Csehszlovákiába, hanem hadsereget szervezni. Az incidenst a „Národnie noviny” című lap is elítélte: „Miért nem hagyták meg azt a »honvédet« ha eddig megtűrték?”

1949 október végén egy új szobor került Faragó-Neuschl alkotása helyére: Ľudovít Štúr szobra, Fraňo Gibala alkotása.

---