Tadamm, megérkeztek végre a Végvári vitézek!

Jöttek, láttak, győztek - és nem is gondolnátok, hogyan alkudoztunk Szende Andrással fél évvel ezelőtt, hogy ki töltse fel őket. :] Elcseréltük - nekem jutott a megtisztelő feladat, hogy bemutathatom a közkedvelt alkotást.

Az I. Géza király Közgazdasági Szakközépiskola és Karacs Teréz Kollégium épületéhez szervesen hozzátartozó, tardosi vörösmárványból készült domborműves térelválasztó, térplasztika története különös. Nézzétek meg jól a képeket!
Az alkotás ugyanis kettő, teljesen külön időpontban, különböző minőségű anyagból és külön ábrázolásmóddal készült, két különböző részből áll. 1964 és 1967 között készült az első, akkor befejezettnek tekintett rész (amely technikailag szintén két részből áll). A sikeres alkotás folytatására röviddel ezután került sor.

Az utca felőli oldalon a figurák kidolgozottabbak, részletezettebbek (ez a rész készült később), míg az épület felé lévő rész sematikusabb. Az épületnél lévő utolsó figura elnagyolt, színe még világosabb.

A kompozíción Vác Kádár-kori címere is látható, jó lenne, ha ott is maradna és senkit sem zavarna, ugyanis, mint tudjuk, a címerek az épületek építési, a szobrok felállítási idejét jelképezik és így maradnak meg mementóként, élő történelemkönyvként - már ha hagyják őket.
Egy Balassi-idézet a kőtömb egyik oldalán: "Ó végbelieknek, ifjú vitézeknek dicséretes serege!" (Az Egy katonaének c. versből.) A másik oldalán az adatok: "Állíttatta Vác város Tanácsa, 1967".

Egyébként, hogy mondják a leghelyesebben és legértelmesebben angolul, hogy "Végvári vitézek"? :]