Halmiban született, 1861. november 28-án - Miskolcon hunyt el 1924. október 30-án politikus, polgármester.
Apja, id. Szentpály István (1839-1926) Ugocsa vármegye alispánja volt. Gimnáziumi éveit Szatmáron és Iglón töltötte. Jogi tanulmányait Bécsben és Budapesten végezte. 1887-ben avatták doktorrá Budapesten. A diploma megszerzésének évében a Közmunka és Közlekedési Minisztériumban kapott állást, ahol 1890-ig dolgozott. Saját kérésére került Miskolcra a Kamarához, s 1902-ig Sugár Ignáccal közösen koordinálták a kamarai irodát. Közösen is tanítottak a középkereskedelmi iskolában. Szakmai felkészültsége és népszerűsége vezette az 1902. évi polgármesteri választásba. 1920-tól már betegségével küzdött, mégis elvállalta 1922-ben a másod ízbeni országgyűlési képviselőséget. A fővárosban gyógyítatta magát, de Miskolcon hunyt el. Maradványai a tetemvári Deszka temetőben nyugszanak. Minden méltatója egyetértett abban, hogy 'nem volt miskolci születésű, de miskolcivá vált, jobban, nemesebben, mint a város bármelyik lokálpatriótája. Európer volt, sokat utazott és széles látókörű tudást szerzett. Úr volt a szó szoros értelmében, hozzáférhetetlen, jószívű, igazi atyja városának'.
Maradandó alkotásai, városi létesítményei között is említést érdemel, hogy megépült a Miskolc-Mezőcsát közötti vasútvonal, a Miskolc-Hejőcsaba és a Miskolc-Diósgyőr közötti villamosvonal. Megnyílt a Szent István utcai (mai új Zrínyi) és a Kishunyad utcai (volt Kun József utca) Istvánffy Gyula Általános Iskola, felépült a fiú felsőkereskedelmi (mai Berzeviczy) iskola, amelynek tanára is volt.
Fő munkái: A Borsod-Miskolczi Közművelődési és Múzeum Egyesület 1901. évi Évkönyve (Miskolcz, 1902), Emlékirat Miskolcz város önállósítása tárgyában (Miskolcz, 1906).
(forrás: Miskolc.hu)
Miskolcon Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola viseli a nevét