Az alkotás a Korányi Intézet 'B' épületének halljának falán található
A hallban több alkotás található az itt elhunyt és gyógyult híres emberekről és köszönetnyilvánítások betegektől.

A kompozíció Vajda Lajosra emlékezik, aki grafikus, festő volt, és ebben az intézményben érte a halál 1941-ben. Az alkotás az ő általa készített saját festményének (Ikonos önarckép) mozaik változata.
A mozaikot Karátson Gábor felesége, Granasztói Szilvia készítette, Bálint Endre felkérésére, vele együttműködésben. ^[1]

"...Visszatérve az első megbetegedésre: akkoriban valóban olyan élményeim voltak a szanatóriumban, amelyek sorsszerűnek nevezhetők, s bizonyos értelemben szellemileg is hatottak rám. Együtt feküdtem többek közt Dési Huber Istvánnal, akinek félelmetes munkaereje hihetetlenül ösztönző volt, s visszaadta az életkedvem. — Dési Hubernak van a szanatóriumban egy emléktáblája, Radnóti soraival: „Sorsod ellenére voltál mester s példakép!" Ugyanott található egy mozaikkompozíció, amit te készítettél. — Tartozom annyival az igazságnak, hogy nem egyedül csináltam, én csak áttettem Vajda Lajos Önarcképét mozaikképbe, és a tervet Granasztói Szilvia realizálta. Nekem akkor még nem volt hozzá mesterségbeli előképzettségem...." ^[2]

"VAJDA Lajos
(1908, Zalaegerszeg - 1941, Budakeszi)
Festő. A Képzőművészeti Főiskolán Csók István növendéke volt (1927-30). A Nemzeti Szalon 1928-as kiállításán bemutatott csendélettel jelentkezett először. A Kassák Lajos szerkesztette Munka c. lap fiatal konstruktív művészeihez csatlakozott. 1930-34 között Korniss Dezsővel együtt Párizsban Légernél tanult. Itt megismerkedett a kubizmussal, a szürrealizmussal.

1934-től Szentendrén és Szigetmonostoron a bartóki népzenegyűjtés módszerét követve népi képzőművészeti motívumokat kutatott. Számos rajzán a szentendrei parasztművészet és anyagi kultúra metamorfózisa ment végbe. Stílusában népi motívumok absztrakt és szürrealista jegyekkel, szimbólumokkal is ötvöződtek. Ugyancsak magába szívta a szerb egyházművészet stílusát is. A Képzőművészek Új Társaság (KUT) visszautasította műveit, gyűjteményes kiállításait barátoktól kölcsön kapott műtermekben rendezte. A fasizmus kiváltotta szorongásos életérzést apokaliptikus szörnyeket idéző rajzaiban vetítette ki.

A sokat nélkülöző festő fiatalkori betegsége, tüdőbaja a negyvenes évek elején kiújult, a budakeszi tüdőszanatóriumban halt meg. Az Alkotás művészházban 1943-ban rendezett emlékkiállítása után műveit több tárlaton is bemutatták. Művészete a magyar avantgarde piktúra legegyénibb terméke. Racionalista szerkezeti elv és szürrealisztikus vizonáriusság egyesült művészetében." ^[2]

---