„A felállítás ideje: 1926. jún. 13. A korabeli fényképek és leírások alapján több százan vettek részt az ünnepségen, Horthy Miklós kormányzó is jelen volt. Az emlékművet leleplezte dr. Thuróczy Dezsõ polgármester, ünnepi beszédet mondott báró Prónay György nemzetgyűlési képviselõ.” (Forrás: Felső-Bácska 1926. jún. 18; Szakál Aurél: Kiskunhalas anno 1994. 176. és 193. kép)
Az emlékművet Hikisch Rezső építész tervezte, a mészkő szobrokat Szentgyörgyi István szobrászművész faragta. A talapzat piramisszerűen felépítve 4x4 méteres földszinti alapról emelkedik két és fél méteres magasra, rajta két allegorikus alak. A lehajtott fejű gyászfátyollal borított nő az özvegyek és fiaikat sirató anyák, a meztelen fiú az elesett áldozatok, és árván maradt gyermekeit szimbolizálják. Kezükben a hősök tiszteletére babérkoszorút tartanak. A talapzaton a felirat:
A hazáért elesett hõseink emlékére 1914-1918
„Az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért”…
A talapzat másik három oldalán elhelyezett márványtáblán, és a kétoldalt felállított műkő obeliszken az áldozatok nevei vannak bevésve. Az alsó szinten keresztbe rakott fegyverek és hadizászlók hevernek. Az obeliszkeket láncból és műkő oszlopokból szerkesztett kerítés köti össze.

A nyolcadik kép az 1926. június 13-i felavatáskor készült, a koszorúzás után. Ezt követően a két világháború között május utolsó vasárnapján emlékeztek meg az elesett hősökről. A kilencedik kép 1937. május 30-án készült, ahol Habsburg József Ferenc főherceg volt a szónok a Hősök Napja ünnepségen.
A kompozíció hitelesen mutatja be a háború tragikus következményeit és vállalható módon állít emléket az áldozatoknak. Más, puskatussal hadonászó fenyegetőző harcosokat ábrázoló művekkel ellentétben, itt a tisztelet és a méltósággal viselt szomorú hangulat uralja az alkotást. Említésre méltó még Hikisch Rezső tervező építészről, hogy ő tervezte a városházát, a színházat és a szállodát is.