A szobrot oldalról szemlélve olyan, mintha egy öregembert látna az ember, aki előrehajolva ül a görnyedt kis vézna testével és várja a buszt. Szemből az összeszorított térdek és a befelé álló lábak azt sugallják, hogy (bocsánat a szóért) mindjárt bepisil. Az arcára tekintve lehet látni először, hogy kiről is készült a mű. Erőteljesen hangsúlyozva van a szeme és a bajsza. Az az érzésem támadt a mű előtt állva, hogy ez nem is "József Attilának" készült, hanem csak megkapta a fejét. A fej, a hosszú nyak, a felhajtott galléros kabáttal nincs összhangban. Tipikusan olyan érzés, mintha a test adott, de a fejeket lehetne cserélgetni.
Ha arra jársz kedves olvasó, akkor győződj meg a saját szemeddel róla.