A monumentális kompozíció egy nagy medencéből, benne a bronz (!) térplasztikából és körülötte elszórtan elhelyezett csobogóként funkcionáló kőtömbökből áll. Bronz, igen, csak olyan szinten szennyezett az alkotás, hogy eredeti színe egyáltalán nem kivehető.

A környezet végtelenül elhanyagolt, lepukkant, sajnos. Töredezett egykori betonburkolat, tönkrement padok, növények, kopott házak. Pedig egy generálfelújítással újjá lehetne varázsolni a környéket, a szökőkutat is változatlan formában felújítva. A régi, apró házak, az ötvenes-hatvanas évek lakótelepe és a hetvenes évek magas panelházai közötti területet jól összekapcsolja a kompozíció, a lakótelepek kapuját, a belváros külvárosias végének határát jelzi.
A Dísz tér egyáltalán nem válik díszére a városnak ebben az állapotában (ahogy a budai várban lévő, több mint fél évszázada befejezetlen druszája sem).

A kor másik monumentális miskolci lakótelepi szökőkútja a néhány villamosmegállóra Diósgyőr felé található Emberpár, Varga Miklós alkotása. Keressétek meg azt is!

Miskolc című propaganda kiadvány (útikönyv) 1979-es kiadás 173. oldal.
"A Tizeshonvéd utca elején szökőkút áll. Hazánk felszabadulása 25. évfordulójának emlékére építtette a Városi Tanács. 1970. augusztus 20-án avatták fel."
A szökőkutat eredetileg nem erre a térre tervezték, így történhetett, hogy az áprilisi ünnepség helyett augusztusban avatták fel.

Szökőkút szomorú valóságban
https://videa.hu/videok/boon/emberek-vlogok/szomoru-kepet-mutat-az-egykor-disz-ter-miskolc-GyK5psKaMSIc6Dyx

Angol leírás, sztori

The fountain between the eastern outskirts and the downtown of Miskolc is a specific instance of art in the 1970s.