Meglepett, pedig már az előző leírás is említi, a szobor, amire erősen ráférni egy restaurálás, fehér márványból készült. Ahogy a Művészeti Lexikonban (is) olvasom, ez volt az első, köztéri, márványból faragott szobra. ^[1]
További meglepetés, a Pesti Hírlap, a fenti leírás forrásaként jelölt cikk megjelenését követő egy hét múlva újabb cikket jelentetett meg a szoborról. Értékelő, méltató írás, méltó a megidézésre.
"A Kossuth-szobrok egy igazán sikerült alkotással gyarapodtak a rákospalotai Kossuth-szoborral, mely Barcza Lajos jeles szobrászunk vésőjét dicséri. Intim művészi finomságokkal ékeskedik ez a szobor, amely tekintve a szerény összeget, tízezer koronát, melyet Rákospalota hazafias közönsége e célra áldozott, igazán érdemes alkotás. E tízezer koronáért a szobrász elsőrangú, bár nem nagy méretű, nem is épen kicsiny szobrot alkotott. Érdemes ezen gondolkodni, midőn szoborrendelésekre manapság csak úgy hullanak a százezer és félmillió koronák. Barcza e művével megmutatta, hogy ily igénytelen öszszegért is lehet művészi dolgot alkotni. Művét fehér hazai márványból véste, ő maga volt a szobrász és a talapzatművész egy személyben. Ép ezért is, ami mindjárt első pillanatban szembeötlik, mint a mű egyik főerénye, a szobor egységes volta. — Mellszobornak nem nevezhetjük ezt a szobrot, mert több annál, amennyiben Kossuthot, a szónokot is kifejezi ez a „mellszobor“, amennyiben a karok is szerepet játszanak, közvetlen és méltóságteljes pózban. E téren egészen új és szokatlan ez a szobor. Egy mellszobor, amely mozdulatot és cselekvést ábrázol és a karok alatti részében igen sikerült, szinte természetes átmenetben a talapzattal olvad öszsze. Egy darabig maga a sziklaformájú talapzat is Kossuth alakját látszik ábrázolni, míg végre lejebb, teljesen sziklaformát vesz fel a szobor. A szobrásznak ez a nyelvezete igen alkalmas a szemlélőben a rendkívüli férfiú, a nagy sziklaember érzetét fölkelteni, amely érzet fönt az alakban mint Kossuth Lajos alakja kristályosodik ki a szemlélő előtt. Nagyon szerencsés útmutatás ez arra, hogy a szobrász lehetőleg saját maga képzelje el a talapzatot is, a szobrot is egyszerre, mert igazán csak így alkothat egységes művet. A négy méter magas szobron Kossuth egyik kezét szívére nyomva, másik kezével gesztikulálva, mint szónok is nyugalmat és méltóság teljességet árul el. A szónoki, póz igen helyesen van megválasztva. Nem túlságosan heves, mert az ilyen túlságos lendület ellenkezik a szobor természetével, a monumentalitással. A gesztikuláló kar nem fölfelé mozog, mert ezáltal túlságosan elválva a törzstől, a szobor egységességét és kompakt tömegét zavarná, hanem csekély elhajlással a törzstől előre és lefelé mozog, a képzeletet ki nem fárasztva. Ez a szónoki helyzet, ha hoszszasabban szemléljük a szobrot, épen a lendület felé tereli a képzeletet, míg ellenben a túlságos heves helyzet ábrázolása a szobornál rendesen a kifárasztás felé tereli a fantáziát. Ezt a laokooni bölcs mértékletességet igen szerencsésen alkalmazta itt a szobrász. Maga Kossuth feje úgy karakterben, mint artisztikusságban igen elkelő fölfogásra vall. Azt hiszszük, Kossuth Lajosnak egyik legjobban sikerült arcmása, melynél Barcza több egykorú, hiteles arcmásból vonta ki azon formákat és arcvonásokat, amelyekből a művészi igaz megfigyelés nyomait ki érezte, és ezek segélyével alkotta meg Kossuth Lajos arcmását harmonikus egészszé. Rákospalota e szoborral nemcsak hazafias kegyeletét rótta le, hanem egy szép és művészi díszszel gazdagodott meg. A szobor a rákospalotai Szabadság-téren áll, hátterében régies, érdekes földszintes és parasztházakkal, oldalt pedig a gyönyörű rom. kath., román stílusu templommal. Egyébként ez Kossuthnak az első márványszobra az országban. És úgy érezzük, hogy Kossuth alakjának ábrázolására sokkal alkalmasabb is a fehér márvány, mint az idővel megfeketedő bronz. "

---