A tények, időrendben visszafelé: Megjelent a Debrecen című helyi lapban 2009. november 25.-én egy cikk, Rejtőzködő értékeink nyomában címmel. Ennek internetes változatát olvashatjátok a linkben.

Az újságban megjelent cikkből: "A bolt az alsó szinten működött, míg fent a kereskedő és családja lakott. 1945 után az alsó rész megmaradt a kereskedelem számára (legutóbb porcelánbolt volt), az államosított ház felső szintjén pedig több társbérleti lakást alakítottak ki. A szakembereknek a lélegzetük is elállt, amikor egy kis szobában kibontották az álmennyezetet: gyönyörű üvegkupola tárult eléjük, körben szépen dekorálva."

Mivel már egy párszor végiglapoztam a Debrecenről szóló útikönyveket, emlékeztem rá, hogy olvastam már erről a házról máshol is.
1993-ban megjelent Debrecen útikönyv: "Az 57. számú házban Kaszanyitzky Endre, az országos hírű üvegkereskedő alapította üzlet működött 1852-től. Az épületet többször átépítették. A barokk, a klasszicizmus és az eklektika stílusjegyeit őrzi. Helyreállításakor freskója is visszanyerte szépségét."

1977: (Sz. Kürti Katalin könyve a debreceni szobrokról) "A mennyezeten ma is kivehetők a freskó nyomai, a jelenlegi felújítás során valószínűleg sor kerül restaurálásukra."

Én valamit nem nagyon értek. Ha több évtizede tudnak ennek a műnek a létezéséről;
MIÉRT REJTEGETTÉK EDDIG?

November 13.-án nyílt egy könyváruház az épületben (Líra). Előtte, ha jól emlékszem egy bank volt a helyén, és csak azelőtt volt üvegbolt.

A könyvesboltok errefelé mostanában több funkciósak. Itt, ebben az épületben egy olvasószoba van most a kupola alatt. A helyi irodalmi, művészeti folyóiratokat lehet olvasgatni kávézás, teázás közben, kis asztaloknál. Akár jó hely is lenne, ha meg tudták volna oldani az akadálymentesítést. De mivel az épület műemléki védelem alatt áll, ez nem volt lehetséges.

Egy szó mint száz, az alkotásról semmi konkrétum nem jelent meg eddig.
A freskón a klasszicizmusra jellemző női és férfi alakok láthatóak sok-sok növényi minta között.