1933-ban - az első lillafüredi írótalálkozón - a táj ihletésében írta József Attila az Óda c. versét, a világirodalom egyik legszebb szerelmes költeményét. http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/jozsefa/oda.htm
A helyet korábban csak emléktábla jelölte, de 2005-ben, József Attila születésének 100. évfordulójára, április 11-re készítette el Varga Éva Munkácsy-díjas szobrászművész az Óda költőjének szobrát, amelyet a Palotaszálló függőkertjében, a vízesésnél állítottak fel. A kompozíció különlegessége, hogy a teraszra támaszkodó költő mellett a párkányra vetődő női árnyékban az Óda c. vers töredezett sorai jelennek meg.

"És a törékeny lombok alatt
látom előrebiccenni hajad,
megrezzenni lágy emlőidet és
- amint elfut a Szinva-patak -
ím újra látom, hogy fakad
a kerek fehér köveken,
fogaidon a tündér nevetés.

Óh mennyire szeretlek téged,
ki szóra bírtad egyaránt
a szív legmélyebb üregeiben
cseleit szövő, fondor magányt
s a mindenséget."

Háttérben a gyönyörű vízesés. http://www.elmenyekvolgye.hu/lillafured/128-jozsef-attila-szobra

---