"Sámuel Kornél 1911. telén Firenzébe ment hosszabb tanulmányútra, ahol a kora renaissance finom naturalismusába és Michel Angelo hatalmas formavilágába egyazon bámuló szeretettel merült el. Ebbéli meggondolásainak eredményekép ez év téli kiállításán négy jelentős kompozíciójával találkozunk, melyekben tovább vitte, elmélyítette formatanulmányait. A fiatal férfi testet most ruganyos mozdulatban, a menekülés izgalmában, majd az előrelépés és magábamerülés átmeneti mozdulatában figyelte meg, de nem szenvedelmes kilendülésben, csak erőteljesebb mozgásban, a bronz anyagában gondolkodva s éppen ezért gondos formaelemzésben. Ez elvvel ellentétben áll a Menekülő feje, melynek leegyszerűsített formái a törzs gazdag részletezésével díszharmóniában, egyes részleteiben (pl. a haj paróka-szerűségével) a mesterkélt stilizáltság benyomását teszi." (Dr. Lázár Béla: Művészet c. folyóirat 1914. 8. szám)

Sámuel Kornél Szilágykövesden született 1883-ban. Ígéretesnek induló pályafutása korán derékba tört, mivel a fiatal szobrászművész az első világháború elején hősi halált halt az uzsoki csatában. Egyetlen szabadban látható alkotása, a 172 cm magas Menekülő férfi 1955-ben került a halasi múzeumba, és 1960-ban állították a lépcsőfeljáró oszlopára épületdísznek. A szobor a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona; a múzeum udvara szabadon látogatható.