Minden község annyit enged meg magának, amennyit tud.
Itt egy 1948-as emlékmű fába ágyazva. Elhelyezése a falu központjában, a hivatal mellett, a szabadság téren történt. A nagy hóban körbecsúszkáltam, de alkotót nem találtam – ami kopjafánál ritka – ám az üzenet rovásírással történt. A rovásíráshoz megfejtéséhez az is kellene, hogy melyik „betűkészlettel” történt az írás. Többet áttanulmányoztam – mint utaltam már rá, egyre több új műalkotás tartalmazza ezt az írásmódot, tehát kicsit érdekel – de előbbre nem jutottam. A rovásírás eredetéről megoszlanak a vélemények, több kritikai tanulmány lelhető fel hitelességét illetően.

A kopjafa fölső harmadában, mind a négy oldalon Kossuth-címer. Összeérnek. Meg kell mondani, hogy az illesztésük plasztikai és technikai bravúr.

Nagy meglepetés és megtiszteltetés ért ma reggel. (2010.08.12.)

Az alkotó szolgáltatott adatokat – örömömre és a SzoborLap dicsőségére.

„Feladó: NagyLászló, email cím:

Üzenet:
Dr Pinczés Sándor Úrnak! A szabadegyházai kopjafát én faragtam A nevem rovásírással az ön által is közölt képen olvasható. A Müv Ház rózsakertjében lévő szobor a testvértelepülés Thiverni/franciao./ ajándéka ott bányászott kőből készült. Tisztelettel Nagy László népművelő szegyháza.”

Leírásomban fejtegettem a rovásírást és – valóban, érzésből, ill szabatosságból – lefotóztam az alkotó nevét is.

Nagyon köszönöm Nagy László Úr!