Az artézi kút fúrására 1883-ban Nagy András János, vásárhelyi parasztnábob 30 000 forintos adományának fölhasználásával került sor. Ezt a tényt a kút középső talapzatának keleti és nyugati oldalán elhelyezett fémtáblán föltüntették. Az Alföld egyik legrégibb kútja, melyet Zsigmondy Vilmos elgondolásai alapján Zsigmondy Béla fúrta 1883/1884-ben. A kút neoreneszánsz stílusú.
Medencéjét nyolcszög alaprajzú, domborított peremű (a helyreállításkor betonnal bélelt) kőkáva képezi. Ebben középütt négyzethasáb talapzaton többszörösen tagolt kettős tál van, fönt váza alakú dísszel. A lefelé nagyobbodó tányérok és az ezekről túlcsorgó vízfüggöny közép-olasz,
toszkán-kutak példáját idézi.
A víz eredetileg a nyolcszögű káva minden oldalán oroszlánfejes vízköpőn csurgott a lefolyóba. A vízköpőket a 60-as évek elején végrehajtott helyreállítás alkalmával megszüntették, és a lefolyókból is csak a keleti és nyugati oldalon maradt meg egy-egy. Ezek rácsán kovácsoltvasból a NAJ–MM és 1884 jelzés olvasható. Az eredeti kút, melynek borovi fenyő csövén jött felszínre a víz, már több mint 3 évtizede elapadt, mai vízellátását a városi vezeték szolgáltatja. Legutóbbi fölújítását 1991-ben Návay Sándor szobrászművész végezte. Irodalom: Halaváts Gyula 1889.