A johanniták II. Endre királytól 1217-ben megkapták az akkor Babóti kapunak nevezett Bécsi kapu vámjogát. IV. Béla 1247-ben megállapodott a renddel, hogy 50 fegyveres lovaggal megvédi Pozsony, Moson, Vasvár, Németújvár és Sopron várát az osztrákokkal szemben. 1250 körül épülhetett meg a rendi házuk, ez már nincs meg. Csak a paeceptor (házfőnök) és egy-két lovag lakott itt, hogy a környékén fekvő birtokokra (Babót, Bő, Damonya, Egyházasfalu, Keresztény, Lócs, Ombus) felügyeljen. Birtokaik jövedelme nem a helyi ispotályt szolgálta, hanem a Keleti-i határon őrt álló testvéreiket és a szentföldi zarándokok védelmét. Jelenlétük 1650-ig követhető nyomon. A Szt. János-kápolnát (1484) többször átépítették, (1519-22) gótikus, (1782) barokk stílusban (1636-1773) a jezsuitáké lett, (1886-90) ifj. Storno Ferenc tervei szerint gyökeresen átformálták.
Az északi oldal az egyik támpillérén a XV.-dik századból származó dombormű Szt. János feje.
A második támpilléren baldachin alatt Szt. János szobrocska, alatta emléktábla a renoválás ideje római számmal MCCCCLXXXIV (1484) és alig kivehető a gótikus kőfaragójel.
Az északi oldali kapu felett két johannita lovag mellképe címert kezükben tartva, melyet id. Storno Ferenc készített (1890?).
Forrás: Csatkai E. Sopron és környéke műemlékei (1956).
A kapu felett lévő mellképen a címert Wetzer Farkas pecsétje alapján mintázta id. Storno Ferenc. Wetzer Farkas a Szent János templom papja volt (1526).
A címer eredetéről: Tompos Ernő: Soproniak középkori pecsétei. SSz.1973.XXVII.-4.