1941. július 30-án jelentették be hivatalosan Magyarország hadba lépését a Szovjetunió ellen. Ezt az időszakot (1938-1941) még súlyosan terhelték az embertelen, diszkriminatív zsidótörvények, amelyek Miskolc lakosságának közel 1/5-ét érintették. 1944. március 19-én Magyarországot és Miskolcot is megszállták a németek.
A háború 1944. nyarán érte el a keleti országrészt, majd június 2-án Miskolcot rendkívül súlyos bombatámadás pusztította. (206 halálos áldozatot és 420 sebesültet követelt a több hullámban történő bombázás, amelyben olasz támaszpontról indítva, közel 100 repülőgép vett részt.) A bombázásokkal csaknem egy időben történt a megyebeli és a miskolci zsidóság gettósítása, majd a Diósgyőri Téglagyárból az auschwitzi haláltáborba indítása. 1944. június 12-15. között három vasúti szerelvénnyel 15 464 embert hurcoltak el Miskolcról.
Miskolc és környéke 1944. november elejétől vált hadműveleti területté. A várost védő német egységek a szovjet csapatok elől kivonultak Miskolcról, így a szovjetek ellenállás nélkül vonultak be a városba. Miskolc ismét megszállt város lett.
A város ökumenikus szertartás szerint, katonai tiszteletadással búcsúzott halottaitól. Az áldozatokat a Tetemvár téren ravatalozták fel. A gyászmise után a polgári áldozatokat a köztemetőbe, a katonákat a Hősök temetőjébe temették el.

A bombázások áldozatainak kopjafáját, 1994-ben állított a Miskolci Polgári Védelmi Kirendeltség.

---