Lavotta János, a verbunkoskirály -- Zemplén legismertebb muzsikusa -- Pusztafödémesen született 1764-ben és Tállyán halt meg 1820-ban, ahol csak abban az évben telepedett le.
2002-ben annak a háznak a falára, ahol meghalt, Kiss György Munkácsy-díjas szobrászművész bronzból készített domborműves emléktáblát a zeneszerző portréjával.
A dombormű már a beteg muzsikust ábrázolja, kezében a húrok nélküli hegedű és a keze sem a hegedűn van, csak megpihenve, megfáradva tartja a hangszert. Nagyon kifejező az ábrázolás.
Lavotta a "verbunkos triász" tagja volt Bihari Jánossal és Csernák Antallal együtt. Művelt muzsikusunk jogot végzett, művein a nyugati kultúra hatása érződik. Élt Bécsben is, mint vándormuzsikus több nemesi kúriában megfordult, hegedűművészként és zenetanítóként járta az országot.
A verbunkos zene és tánc a magyar népzenében gyökerezik, sokban hasonlít a csárdáshoz.
Lavotta zenéjéről elismerően nyilatkozott Csokonai, Kölcsey és Kazinczy is.
Zeneiskolák vették fel nevét, ahol folytatják Lavotta János nevelő-oktató munkáját.

---