Váci Mihály 1974-ben lett az encsi gimnázium névadója. A névválasztásnál döntő szerepe volt, hogy Váci szülőföldje Szabolcs megye, ugyanolyan szegény volt, mint Abaúj. Úgy éreztük, hogy amikor a szabolcsi szegényekért szól a költő, értünk is szól.
Verseiben megfogalmazódott gondolatokkal azonosultunk.
Borsos István szobrász - a gimnázium alapító igazgatója - a Váci portréban a hétköznapi, közvetlen, mindenki felé nyitott embert ábrázol. Külsőségekben a hétköznapiságát az egyszerű öltözéke, a pulóver szimbolizálja. Megbillentett fejtartása a beszélgetőtársra figyelését jelzi. Tekintete, mosolya biztató, de arcvonásaiban fellelhetők azok a vonások, amit az átélt szenvedései hagytak gyakori betegsége miatt.
Verseinek egyszerű, tiszta stílusa, őszintesége népszerű költővé tette korában. A szülőföld szeretetét, az egyszerű emberek tiszteletét, a nemzet, a haza sorskérdéseit fogalmazza meg verseiben. Egész költészetét átitatja a másokért való tenniakarás, a közösségért végzett munka.
Szállóigévé vált szavai a Még nem elég c. versében sajnos mára talán elfeledetté váltak, bár aktualitásukból mit sem veszítettek:
'Nem elég a jóra vágyni:
A jót akarni kell!
És nem elég akarni:
De tenni, tenni kell!'

Verseiben rámutatott a társadalmi hibákra, kemény, ironikus hangon bírálta a negatív társadalmi jelenségeket, ezek időszerűségükből mit sem veszítettek napjainkra.