A Basilica di San Marco főbejáratának 15. századi faragványai: az egyes hónapokhoz tartozó tevékenységi köröket, állatövi jegyeket ábrázolják.

(Velencei - Szent Márk-bazilikát 1094-ben szentelték fel.
Elrendezése a konstantinápolyi Apostoleion-templomot mintázza.
A nagy mennyiségű díszítés, a márvány- és mozaikburkolás későbbi korokban került beépítésre.
A bazilika levélszerű oromzata a XV. században nyerte el végső formáját.)

A 18. századig kisebb változtatásokat végeztek az épületen, kíjavítottak néhány károsodott mozaikot és kicserélték az eredeti márványborítás egyes elemeit. 1807-ben Napóleon rendeletére a bazilika a Velencei Patriarchátus székhelye lett, addig ezt a szerepet a San Pietro di Castello templom töltötte be.
1836 és 1877 között Giovanni Battista Meduna irányításával nagyszabású restaurálási munkákat folytattak az épületen, ami (művészettörténeti szempontból) komoly károkat okozott.