Kalló Viktor vörösréz kompozíciójában három alakot ábrázol modern, robusztus formában. Az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc katonája az 1849-es dicsőséges tavaszi hadjáratunk honvédje. Az 1919-es katona is a hazánkat védte, szolgálva és parancsot is teljesítve, mint minden katona.
1945 tavaszára, a II. világháború végére egy békegalambot tartó nő – akinek édesapja vagy férje, esetleg fia esett el, vagy harcolt a háborúban – emlékeztet mindannyiunkat az átélt borzalmakra. Békét kívánva ábrázolta a szobrász a nőt, akinek kezéből a galambot többször letörték, de sokszor még visszaállították.
A szoborkompozíció a tér közepén állt – ahol most Aba Sámuel szobra –, onnan méltatlanul áthelyezték a park félreeső részébe. A fák nagyon benövik, körbe nem járható és alig látható.