Tersánszky J. Jenő írta az alkotásról, nem ismerve az akkor 24 éves művészt:
„Bizonyára nagy vétek nem irtani a gyomot. De legalábbis akkora, ha dicséret nélkül marad, ami szép és sikerült. Arról a kisszoborról beszélek, ami ott áll a jégpályával rézsút átellenben, a Stefánia-út mellett. Hanyagságnak érzem, hogy nem írom ide készítője nevét, akit elsősorban illetne meg a dicséret s aztán természetesen és kivételesen a főváros szé­pészeti faktorait. De nem tudtam felfödözni a szobron, csak a cég nevét, mely a bronzba öntésének munkáját végezte.
Hogy naturalizmusa kissé akadémikus és tetszetősségre pályázó, annyi baj legyen! Ha jó! Ez a szobor pedig jó. Nagyszerű, életteljes a mozdulat, új a felfogása, nemes a hatása. Művészet!" ^[1]
Mindez a szobor művészi értékének méltatása, ritkaságszámba menő értékelés.
Nem ismert azonban a szobor sorsa részleteiben.
Ligetfalvi György anno leírta az indulást, az eredeti felállítást. Most, 2024-ben találtam rá hányattatásának részleteire.
Lényeges, ez nem az eredeti alkotás, mert azt 1936. január 23-ról 24-re virradó éjszaka ellopták. Nem is akárhogy, miután lefűrészelték a talapzatról. A forrás cikkben látható egy fotó is az "eredményről". A történet, ill. az ezt követő nyomozás, tárgyalás... krimibe illő, de eredményt hozott, a bűnösöket börtönre ítélték.
Az év közepe táján az alkotónál meglévő gipszmodell alapján újraöntették és a szobor eredeti helyére került. Azóta ez a másolat áll kisebb-nagyobb "közjátékok után", megszakításokkal a sétányon.
A második világháború pl. ugyancsak kárt tett a szoborban. Ezért restaurálásra elszállították, majd újra elfoglalhatta helyét.
1958-ban korsóját kellett pótolni, de 2014-re állapota nagyon leromlott, "... ezért leemelték a talapzatáról, és elszállították. A javítást és felújítást követően 2015 őszén került vissza a helyére..." ^[2]
Időközben mi már követtük az eseményeket. A Budapest Galéria munkatársa jelzése alapján tudjuk, ez 2015. szeptemberében történt (ld. kommenet-folyam). A visszaállított szoborról friss képek készültek.

---