Petőfi Sándor a magyar irodalom egyik legismertebb költője, életének eseményeit nyomon követhetjük verseiben. Alakja elválaszthatatlanul összefonódott az 1848 - 49-es forradalom és szabadságharccal.
A népiesség jegyében megújítja a költészetet, hétköznapi, egyszerű nyelven fogalmaz. Érett verseiben kifejezi a XIX. század első felének fő törekvéseit - a polgári átalakulást és a nemzeti függetlenség kivívását.
A XIX. század költői c. versében fogalmazza meg ars poeticáját, a népvezér szerepét vállalva a korszak célkitűzéseit mutatja meg: a gazdasági, a jogi és a kulturális felemelkedést várva, melyek napjainkban is aktuálisak.

'Ha majd a bőség kosarából
Mindenki egyaránt vehet,
Ha majd a jognak asztalánál
Mind egyaránt foglal helyet,
Ha majd a szellem napvilága
Ragyog minden ház ablakán:
Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,
Mert itt van már a Kánaán!'

Sajnos költői pályája korán félbemaradt, 26 évesen 1849. július 31-én a Segesvár melletti fehéregyházi csatatéren esett el.

A bronz mellszobor a Városi Galéria sarkán, vörös téglából kialakított boltíves keretben, kiemelten van elhelyezve.