Régen ez a két szobor egy Tímár utcai óvoda épületdíszítő szobrai voltak. Az az óvoda is a MÁV fenntartása alatt működött. A rendszerváltást követően az eredeti épületet megkapta a református egyház, és most az ő óvodájuk van ott. Érdekes módon az épületdíszítő szobrokat az elköltöztetett óvoda vitte magával. Igen ám, de egy modern, régen bölcsődeként üzemeltetett épületet kaptak meg a várostól. Ahol nem a legszerencsésebb módon helyezték el a szoborpárt. És ez finom megfogalmazás.
Jó régen kerestem már a szobrokat. Le is mondtam róluk, mondván, a szobrok a költözéskor egészen biztosan eltűntek.
És hol találtam rájuk? Ez az épület a hozzám legközelebb eső ilyen gyermekintézmény. Kinézek az ablakon, és csak a fák miatt nem látom.

A terület szinte állandóan be van zárva; holott az óvoda működik.
A két életnagyságú szobor egy kislányt, és egy kisfiút ábrázol. Babával, illetve macival a kezükben.

A történethez még hozzátartozik, hogy átnéztem a megyei könyvtár képeslap és fotógyűjteményét. Nincsenek meg fotón a gyermekintézmények képei. Vagyis a Gyermekek eredeti elhelyezéséről nincsenek képek.

Az alkotó, szobrász László Péter elég kevés alkotását töltöttük még fel ide a szoborlapra. Ezek a művek ráadásul a pályája kezdetén keletkezett alkotások. Amint az életrajzban olvastam, főleg fémekkel dolgozott. Ez az alkotáspár tehát anyagában is kilóg a munkásságából.