A Debreceni Köztemető kialakítására az 1920-as évek legvégén került sor. A Ravatalozó, és a Krematórium épülete 1932-ben lett kész. Építésze, Borsos József Nyugat-Európában tanulmányozta az ilyen jellegű épületeket előzetesen. 1932-re egy akkoriban páratlan temetői kertet alakítottak ki a Nagyerdő egy részén. Magát a Ravatalozót minden részletében is az építész tervezte. Díszítésére debreceni kötődésű képzőművészeket kértek fel, akik a négy ravatalozót művészeti alkotásokkal (freskók, seccók és üvegablakok) gazdagították.

A síremlékeket folyamatosan szállították át a régi temetőkből. Az utolsó ilyen áthelyezési időszak már 1963-ban volt.

Az itt látható Geréby Pálról és családjáról a helytörténeti anyagokban nem sok mindent találtam.
A temető nyilvántartásában csak az szerepel, hogy a családból elsőként az 1878–1915 között élt Geréby Pált temették el 37 éves korában. A síremlék tehát eredetileg egy másik temetőben volt.
1943-ban szállították át a Szent Anna utcai temetőből.
A pucsitai márványból készült síremlék egy kősziklát mozdító férfi alakja. Az a Némethy László a szobrász, aki a temető főbejáratánál álló Krisztus-szobrot is alkotta.

Mivel Debrecen egy főleg reformátusok lakta város volt akkoriban, túl sok szobor nincs a temetőben.
Máig hiányzik azonban ezeknek a pontos feltárása, megismertetése a nyilvánossággal.

2014. november 20-án talált szöveg: Debreceni Képes Kalendáriom, 1916, 97. p.:
Ötömösi Geréby Pál:– földbirtokos, honvédhuszár főhadnagy –
Most, mikor a halál olyan dúsan arat, mikor válogatás nélkül, tehetetlenül szedi áldozatait, mikor már talán könnyeink sincsenek az újabb, meg újabb veszteségek elsiratására, és a szív is megkeményedett temérdek fájdalom súlyától: jön a hollószárnyú hír. Elesett Geréby Pál is, a daliás férfi, a huszár főhadnagy. Vitézségéért soron kívül léptették elő főhadnaggyá, rátermettségéért bíztak reá századparancsnokságot az 1. népfelkelő huszárezredben;...
Amilyen kiváló katona és hős volt a harctéren, az ellenség előtt, olyan derék polgár volt a békében, a köznapi élet küzdelmeiben. Debrecen társadalmi és közgazdasági tevékenységének egyik népszerű, érdemes vezetőjét veszítette el ő benne.
Június 30-án a galicziai harctéren, századát rohamra vezetve halt hősi halált.
Bajtársai Banunin községben helyezték örök nyugalomra, honnan 1915 aug. 15-én, a debreceni családi sírboltba temették el.
(A szöveget a mai helyesírás szabályai szerint írtam le.)

2021-ben a nagyszabású síremléket szépen megtisztítva találtam a temetőben, októberben.