Az emlékmű felállítását több mint három évtizedes készülődés előzte meg. Már Kossuth halálakor 1894-ben felvetődött a szoborállítás gondolata és már a gyűjtés is megkezdődött, de csak 1903-ban írtak ki pályázatot, amelyre nagyon gyenge művek érkeztek. A következő, 1906-os pályázaton Horvay János tervét tartották a legjobbnak, aki 1911-ben hozzá is fogott az emlékmű elkészítéséhez, de az I. világháború miatt a munkálatokat fel kellett függeszteni. A háború utáni események és gazdasági helyzet sem kedvezett a szobor elkészítésének.
Végül az emlékművet 1927. november 6-án avatták fel a Parlament épülete előtt, Horthy Miklós kormányzó vezényletével. Az avatóbeszédet gróf Apponyi Albert tartotta mintegy 100 ezer ünneplő jelenlétében.
A kormány nevében gróf Bethlen István, a képviselőház nevében pedig Puky Endre tartott beszédet. A felsőház nevében báró Wlassics Gyula helyezett el koszorút.

Az ünnepséghez kapcsolódó néhány különlegesség:
Az amerikai követ magyar nyelven méltatta Kossuth Lajost.
Az olasz kormány és Turin város is küldött koszorút.
Habsburg József és Albrecht királyi hercegek is megkoszorúzták az emlékművet.
Egy békési atléta futva hozta el az ünnepségre Békéscsabáról a város koszorúját.

Horvay alkotása Kossuth alakját helyezte a középpontba. Két oldalt az első felelős magyar kormány nyolc tagja látható. Nevezetesen balról jobbra haladva:

1. herceg Eszterházy Pál a király személye körüli teendőkért felelős miniszter
2. Klauzál Gábor földművelés- és iparügyi miniszter
3. báró Eötvös József vallás- és oktatásügyi miniszter
4. gróf Széchenyi István közmunka- és közlekedésügyi miniszter

Főalak: Kossuth Lajos pénzügyminiszter

5. gróf Batthyány Lajos miniszterelnök
6. Szemere Bertalan belügyminiszter
7. Deák Ferenc igazságügy miniszter
8. Mészáros Lázár hadügyminiszter

Az alkotást az első pillanattól fogva számos bírálat érte. Prohászka László így ír erről Szoborsorsok című könyvében:
„A Batthyány-kormány tagjai közül tehát a pénzügyminiszter Kossuth Lajos került az emlékmű kiemelt helyére, míg a később mártírhalált halt miniszterelnök csak mellékalakként szerepelt. Az ötlet sem történelmi, sem közjogi értelemben nem mondható szerencsésnek. Kossuth valóban vezéregyénisége volt a szabadságharcnak, de alapvetően nem pénzügyminiszterként, hanem mint az Országos Honvédelmi Bizottmány elnöke, illetve 1849 áprilisától, mint kormányzó.
Horvay kompozíciója, … egyszerűen elhibázott volt. Ehhez járult az egész szoborgaléria letargikus hangulata, amelyet már az avatás idején bírált a sajtó egy része.”

Az emlékmű hátoldalán, mely a 'Kossuth népe' címet viseli, a következő felirat olvasható:

'A KÁRPÁTOKTUL LE AZ AL-DUNÁIG
EGY BŐSZ ÜVÖLTÉS EGY VAD ZIVATAR!
SZÉTSZÓRT HAJÁVAL, VÉRES HOMLOKÁVAL
ÁLL A VIHARBAN MAGA A MAGYAR...'

Az emlékművet pesszimista hangvétele miatt, 1950-ben lebontották. Helyére 1952-ben, Kossuth születésének 150. évfordulóján, új emlékművet állítottak. (Lásd a 2416-os számú műlapot!)

Horvay lebontott szobrait egy ideig a Kerepesi temetőben őrizték, majd 1959-ben Dombóvár kérésére a dunántúli városba szállították, ahol 1972-ben hét, önálló alkotásként állították fel. (Lásd az 1632-1638. számú műlapokat!)

---